Most is rád gondolok,

hogy itt a Karácsony:

együtt eltöltött szép

karácsonyainkra.

Tizennégy karácsony:

sok-e ez, vagy kevés,

azt meg nem mondhatom…

de utánad vágyom

most is, azt jól tudom!

 

Diétás szaloncukrot

még Te is ehettél.

És hát az ajándék?

A legtöbbször könyvek.

Verseskötet nekem,

avagy szótár. Neked

új ing, újabb atlasz,

rejtvényfüzet, kávé.

Tizennégy karácsony!

 

Együtt nézegettük,

a könyveket, fejtettük

a rejtvényt, ittuk a

kávét. Este meg a

tv  mellett ’mulattunk’.

Nem történtek soha

különösebb dolgok.

Ám mi akkor, tudom,

hogy, boldogok voltunk.

 

Sok éven át itthon

kicsi fa várt, aztán

pár fenyőág volt, mi

ünnepünk jelezte.

Hamar eljött akkor is

az este. Pillantásunk

csak egymást kereste,

szavaink egymásnak

üzenték: szeretlek!

 

Tavaly karácsonykor

kórházba kerültél.

Utolsó karácsonyunk:

kórházi karácsony.

Fekszel csak szomorún

a hófehér ágyon…

Aprócska fák álltak kinn

a folyosókon. Ez volt

a tizenötödik karácsony!

 

A fán csillogó díszek.

Ebédkor itt is kijárt

pár szem szaloncukor.

Nem hozhattalak akkor

már vissza a kórházból!

(Sem később a halálból!)

Előttem vagy most is,

édes, drága Sándor!

Annyira hiányzol!

 

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…