A képzelet üdezöld mezején,

tarka virágok intenek felénk.

Tisztáson ínfű, lednek, ibolya,

bódító illatjukkal bókolnak.

 

A méhek is érzik, közel a cél,

rögvest egész seregük útra kél.

Már én érzem elindultál felém,

hamarosan a lelkünk összeér.

 

Magasabb fokozatba kapcsolunk,

mire eljön az idő, landolunk.

A szerelem igaz hajtóerő,

mint a méhecskéknek a méhpempő.

 

Szívünk addig is egymásért lüktet,

nyújtjuk a másik felé kezünket.

A teher nehéz, hosszú a turnus,

meg kell várni, míg eljön a május.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…