Én mindég csak a szépet kerestem S mégis hajótörött lettem egy szigeten Azt hittem nem szeretnek Pedig csak Te nem szerettél Azt hittem elfeledtek Pedig csak Te feledtél A tünödö képzelet rácsos ablakán A rácsok közt felsir a magány Befogad maj kitaszit ez a világ Homokszemek közt pereg az életem Mint sivatagi vándor, forrást keresve […]
Edit Szabó : Haiku – Hazugság, illúzió, áradat témakörben.. egy-két lódítás, érdekérvényesítés hozza a többit . messziről hallod elmédben a szép zenét, lelked muzsikál . folyó és patak óriássá duzzadhat, örök hatalmak Bőcs,2020.06.19.
Kiállás Már jócskán túllendült élete delén. Mindig, mindennel elégedetlenkedett, zsörtölődött s az az igazság, inkább már komótosnak, mint fürgének lehetett nevezni. De azért maradéktalanul ellátta a feladatát, elvégzett határidőre minden munkát. A vezetőség nem szerette, s a kollégák sem rajongtak érte. Hiszen ki szereti az izgága, öregedő, mindenbe belebeszélő, mindenhol hibát kereső – és gyakran […]
A felhők formája, a szél zizegése, Mind azt jelzi, hogy a nyárnak már vége, Hiába áll a parton vagy a hegytetőn Kiterjesztett szárnnyal a fényes délelőtt, Vége az aratásnak, állnak a gépek, Villám csapta nyárfán is árva a fészek, S mint vándormadár indul valahová Valahonnan az idő, mindig csak tovább, Mintha ősi ösztönök […]
Edit Szabó : Nyarat akarok . A reggeli ébredés jelzi a nap felkeltét, világos az ég alja, testem a fényt akarja ! . Szeretőm a természet, meglepődtem érzésen, Nap lányaként születtem, ezt sohasem feledtem. . E hónap úgy becsapott, Nap fénye elhallgatott, sötét felhők bújtatták, adta ég zivatarát ! . Apró cseppek, özönvíz, hulló zápor, […]
Újra tornyosultak a fekete felhők, villámok cikáznak, csattog a levegő. Valósággal szakad naponta az eső, emberben, állatban félelmeket keltő. Medárd napja nem hazudtolta meg magát, gyakorta ömlik, hozza a panasz szavát. Nem májusi áldás, hanem égi csapás, mint a hóolvadás utáni áradás. Hömpölyög a víz az utcákon, tereken, sodor magával törmeléket, szemetet. Közlekedésben […]
Az igazság szabaddá tesz. Az őserdők sűrűjében irtózatos páragőzben Fedetlen testtel, fővel, elkábított elmével Sűrű, Indák, fakérgek között botladozva Csak hadakoztam szabad levegőre vágyva Megváltást reméltem, amiben még hittem Fejemre olvasták pedig irgalmat vártam Igazság, óh igazság hol jársz a világban Ember,ha a bűnös erdők sűrűjéből kijutottál Azt hiszed a puszta légben magadra találtál? Az […]
Ó, Apám, kisfiú koromban mindent megtettél értem, Szeretettel, te voltál a követendő eszményképem… Ilyen a világ, nekem ilyennek kell lennem ezt véltem. Szeretetben ettem, ittam, aludtam és lélegeztem… Nem tudtam, hogy anyámmal, miatta nem vagytok jóban, Én csak azt láttam, hogy mi együtt voltunk igen jóban. (3 soros-zárttükrös) Apám, négykor mindig kimentem az állomásra eléd, […]
Megfagyott lábnyom olvad utánad, a blúzom is lassan kigombolom… Istenem, hát ennyi, ami emlékül tőled megmarad? Itt-ott egy eltűnő lábnyom, s behegedt sebek a blúz alatt… 2020. február 4.
Könnyek közt síromnál ne állj, nem vagyok ott. Lelkem messze jár… Szeleknek szárnyán szállok én, követlek csillogó hópihén, szitáló langy eső neszén. Élet vagyok szárba szökkenő magban, hajnali csend egy sokat ígérő napban. Veled lakom, csak messze, fent, ahol madárraj őrzi a végtelent… Ragyogok éji csillagfényben, megbújok nyíló virágok kelyhében, bezárt szobáid hűs csendjében, madarak […]
