Kihaló a láng, nincs bennem tűz, Nincsen már cél, semmi, ami űz… Porrá leszek, vagyis már hamuvá lettem, Kínhalállal felér, eddigi életem… Ezt persze, én csak most érem fel jó nagy ésszel, Ötvenhat évesen rájöttem, penge ésszel… Hiába, az igaz bölcsesség korral jár, Ember utólag felismerve is jól jár… Vecsés, 2004. január 7. – Kustra […]
Én a csend művészetét Játszom, mint zongorista Lisztét. Hallgatási csúcs! * Nekem ekkor zajos volt A madárcsicsergés, a csivit. Szemmel hallottam. * Ezen, erőszakos csend, Agyamban kiváltotta: semmit. Gondolat, heves… * Én a csendbe akarok Beépülni. Ezt, nagyon élni. Gondolat is zeng. * Az ég is beborít, hogy Mindent halljon… csend szimfónia. Játszom a semmit. […]
Önző érdekek két könyökkel furakodnak Fájdalmas lábnyomot hagyva maguk után, Vitriolos méreggel nem fukarkodnak Hozzájárulsz a szalag mellett bután, Lesz, ki nem lesz hajlandó ebben részt venni Képmutató, aljas féregként sziszegve Lesz, kin senki nem fog erőszakot venni, Még ha a világból is lesz kivetve, Mert nem éri meg az apróért Embertársain átgázolni, Lelket felégetni, […]
Edit Szabó: Sorsok és szerelem . Szeret a folyó hulláma engem sodorni folyton végtelenben, nem kell hozzá csak lágy mozgás, szerelmes szavak, erős vonzás. . Suttognak mélán és csendesen, zúgása még csitul szívemben, erőtlen testemben vonzódás, hozzád hajolva új vágyódás. . Szerelmet hazudni nem lehet, szerelmes szavaknak lehetnek könnyelmű, kegyetlen hatalma sodorva messzire haladnak. . […]
Komolyan vettem az életem Pedig az élet csak játszott velem S mind egy mérges skorpió Mart, ölt, döfött szüntelen Az izzó gyülölet mindent lerombolt A zord idö már lassan végleg mindent betemet A szenvedés s a kin már csak a végzet felé vezet Mi nélküled van az minden csak egy átmenet Kétségek és aggodalmak közt […]
Vigasztalan szürkeség, felhők könnye földet ér, fák lombjának koronáját esőfüggöny csépeli. A Balatont a süvítő szél korbácsolja, fenyíti. A víz színe hol kék, hol fakó, hab-hulláma irizáló, itt-ott méreg-zöldben játszó. A fergeteg fáradt görcseit feloldja, nem tombol, csak vánszorog. Ott hagyva már csapot-papot bánja a nagy haragot.
A történelemről, kár bármi rosszat mondani, A történelmet, kár bírálni és megcáfolni! Magyar történelmünk is belekövesedett a múlt időkbe, Magyar történelemből eljutottunk mi is, újabb időkbe… (anaforás senrjon csokor) Történelmi múltunkat Véglegesnek kell elfogadni! Siránkozás él. * Történelmi távlatok Tán’ nem magyaráznak meg mindent. Meditáció! * Történelmi részletek, Időtávlatban… keverednek. Mi illogikus? * Történelmi ügyeink, […]
Hétköznapi pszichológia Az életben, szabad akarattal sokszor rossz felé megyünk, Elkövetünk nagy baklövéseket és torzul a jó élet! Hogy majd a helytelenségből az életúton merre megyünk Azt Előre nem tudni, de ne vigyünk tovább semmi félelmet. A korrigálástól meg ne féljünk, ha hagyjuk, segít lelkünk! Vecsés, 2018, március 27. – Kustra Ferenc
Edit Szabó : Összetartozás . Trianoni békekötés, magyaroknak nagy szenvedés, háborúk és harcok sorát megszenvedte ez az ország. . Száz évet már nem feledjük, emlékezik történelmünk, országhatár megszabdalva, a magyar szó darabokban.. . marad határ szélén túlra, bánat éri, ki használja, Erdély-ország, Kárpát-alja, mindig magyar szót hallotta. . Tilos lett a magyar zászló, piros-fehér-zöld lobogó, […]
Otthon Ott él a már ritka, ártatlan fehérben, a kosz gyermekében a romlott szürkében, és mikor nem ropog a hó léptünk nyomán, a téli esőben is ő dobol tompán. Ott a nedves aszfalt fekete arcában, és ő fakaszt rügyet vagy vész el az árban, míg a tavasz könnyből némán kapát farag, lent a dagadt sárból […]
