Trianonban csonkolt lett a hazánk, A döntéskor, nem szólt senki hozzánk. Magyar vagyok, szeretem a hazámat! A háborúval nem változott más, Csak jött diktatúra és semmi más. Magyar vagyok, szeretem a hazámat! Kilencvenben, lett volna nagy váltás, De nem lett az, csak pénz totalitás. Magyar vagyok, szeretem a hazámat! Jaj, ha őseim felébrednének, Vissza is […]
(Senrjon) Manapság, sajna divat, Megtagadni a szülőhazát. Világváltozás! * Bennem pedig szeretet, Nem csökkent, nem múlt… ez mit számít? Ember csak romlik. * Világpolitikának A vég-áldozatai lettünk. Sorsban ártatlan! * Vinnyogva üvölt élet! Miért csak mi vagyunk hibásak? Nem törölhető… * Trianonban, szaggattak, Világpolitika letarolt! Ország tördelés. * Trianon lett rákfenénk! Nehogy már eltagadjuk múltat! […]
Szállj a magas égen szép turul madár. Drága szép hazánkon száz évnyi bánat már. Szállj a felhők között. Hallgasd a magasból. Isten országában szomorú harang szól. Szállj a tornyok felett. Nézd a gonosz művét. Nem törli el semmi Európa bűnét. Szállj a messzeségbe. Vidd el a bánatunk. Hozzál igazságot. Tovább nem várhatunk. Szállj az igaz […]
Kié a föld, kié ez a haza? Jó, hogy nem mondják, én menjek haza! Igaz, már ezer éve itt lakunk… De nem értem miért nem haladunk? Budapest, 2005. április 27. – Kustra Ferenc
Otthoni vacsora – Megettétek, amit csomagoltunk nektek? – Á most nem. Nem volt kedvünk hozzá. De betettük a hűtőbe, talán jó lesz holnapra. Inkább elmentünk vacsizni, ahhoz volt kedvünk. A fenti beszélgetés szülő és gyermeke között zajlott le a nem túl távoli múltban. Mindennapos – mondhatnák, s valószínűleg bárhol előfordul hasonló. A gyerekek ugyanis már […]
Rút az idő, mint a kilátás… Úgy, pusztába vész a kiáltás? Rossz birtokos van hatalomban… Nem lehet, hogy ez csak álmomban? Amit lehet, mindent ellopnak… Nincs válasz se, mert csak hazudnak! Magyarok ők (?) belső ellenség… Nagyot lépj az ügyben, népfelség! Miskolc, 2009. augusztus 12. – Kustra Ferenc
E hazában hegyek, völgyek… Nem vagyunk mi itten kölykek… A mi elitünk haszontalan, Nyugat majmoló, így hontalan. Ébredj magyar! Nem lesz jó ez így, Ők úgy akarják, mi meg emígy. Ami érték azt felejtik, Ezek, országot veszejtik! Vecsés, 2008. december 1. – Kustra Ferenc
Magyarságunk, tán’ semmi mára? A hazánk meg ravatal háza? Tartsunk ki! Ez a haza ára! Hajnalpírral száll el a pára. Barlang a hazánk és mi elbújt Bűnözök, vagyunk, kit ellen bújt? Elénk görgették a pénz sziklát, De széttörjük, megmentjük hazát! Vecsés, 2009. április 1. – Kustra Ferenc
Az első szerelem árnyékában. Éva és Laci csak négy hónapja ismerték egymást. Már túl voltak az ismerkedésen és az első összebújt szerelmes órákon is. Éva, úgy érezte, szerelmes Laciba. Viszont a fiú érzéseit megkérdőjelezte, de csak magában. Tudta, egy hosszú és fájdalmas első szerelmen van túl. A szakítást, az élet kényszerítette ki. Már az első […]
A Magyar sajnos nem szereti a magyart, De állandóan feni másikra… agyart. Magyar gén ez, vagy milyen beidegződés? Jó Magyarral szemben… ez idegenőzés! Jó Magyar ide született, ő hazafi, Jó és nem engedi hazát kínba veszni. Fegyelmezetten Magyar, ki hazáért él, Ülve, állva, kiherélve; hazáért él! Búsan, betegen, elnyomva, teszi dolgát, Ravatalon sem feledi a […]
