Posted by
Posted in

Apám

APÁM A Duna Mohácsnál mintha megpihenne.Nyujtózkodik,sodrása lelassul.Szinte évente egy-egy gázlót, kisebb szigetet rajzol a nagy szigeti oldalon. Kanyarokkal üdvözli a várost. Hidat a mai napig nem kapott pedig már Trianon előtt áhitozott utána. Trianon határvárossá silányította, sőt a Szerb-Jugoszláv szomszédság Tító uralma miatt visszafogta fejlődését. A várost nehezebb volt megközelíteni, mint a nyugati határszélt. Pedig […]

Posted by
Posted in

Reménytelenül

Van amikor az ember életútja váratlanul rossz irányba fordul. Hiába próbálod korrigálni minden erőddel, nem sikerül jó irányba terelned. Az csak megy és megy a végzete felé megállíthatatlanul, mint egy fék nélküli szekér a lejtőn lefelé. Egy novemberi, hűvös, esős éjszakán a balsorsod be is következik. Az út itt véget ér, de csak azért, hogy […]

Posted by
Posted in

Elmondhatatlan

Elmondhatatlan, mennyire hiányzol, Minden nappalomból, minden éjszakámból. Elmondhatatalan és leírhatatlan, Hogy ez az árvaság mily kibírhatatlan.   Színek, illatok, hangok áradása, De maga a csönd is felidéznek téged. Itt vagy készülő kávém illatában, A szerb népzenében, közönség tapsában.   Máskor újságlapok lágy zizegésében, Fog alatt hersegő almának ízében, Tejfehér ködökben, bősz fékcsikorgásban, Téli délutánok nagy […]

Posted by
Posted in

Látok sok szomjúhozót…

Bárhová nézek, látok sok szomjúhozót… Ők bizony mind vágynak egy korty víz után. Látom szomjúhozókat, és ez után Nem értem… állnak és várják a kútfúrót… Vecsés, 2013. január 7. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Csillogó karácsonyfa

Csillogó karácsonyfa Ha ránézek a csillogó karácsonyfára S rágondolok a fájó magányára Mit családom távolmaradása magyarázza Feleségemmel kezem kulcsolom imára Az állhatatosság hitünk nagy erőpróbája A tétlen ember minden tettében határozatlan Tétlennek érzem magamat, ez igazi vétség De a türelem meghozná áldott gyümölcsét A tétlenség hasonlít a tengerhez Mit felvet a szél és hullámait ide-oda […]

Posted by
Posted in

Sárga-vers

Sárga a Nap, az életnek forrása. Sárga a fény, létünknek izzása. Sárga az arany, hatalom jelképe. Sárga a korona, ékkővel díszítve. Sárga szimbólum misztikus tanoknak. Sárga a ráció az ésszerű agyaknak. Sárga a szakrális, hithű világ. Sárgába öltözik tavasszal sok virág. Sárgába ragyog fantáziád, ha derűvel töltődik energiád. Sárga az irigység, hitvány indulat, a fejekbe […]

Posted by
Posted in

Tánc

Lelked harmóniája a tánc. Pilleszárnya követi rezdülésed. Nem számít más csak az élmény, mikor magad fölé szállva, mozdulataid mámorrá válva, a lelked kilép önmagából. Súlytalanok a gondolatok, nincs más, csak a pillanat varázsa, a lenyűgöző! A hangok vonzása játszik, s repít színes álomvonatán, a Világ végtelen fonatán.

Posted by
Posted in

Tüsténkedik

Tüsténkedik, szaladgál, egy-egy percre meg-megáll, de csak azért, irányt váltson. Rohangál; füle lobog, nyelve kilóg, sistereg, nyargal le-fel. Felbukkan, akár a buzgár, buzgón, ahol csak lehet, tesz a közért, nem sajnál semmiért, senkiért időt. Odaér, serény, a pofavizit kedvéért.

Posted by
Posted in

Tükröt tartok eléd

Tükröt tartok eléd, hogy lásd a valót! A sok talpnyalód dicsőséged zengi, ami neked felettébb tetszik. Ők az igazi híveid?! Magadról állítsz ki bizonyítványt, amikor a sok hitvány hízelkedő szavát hiszed, s fürdesz dicsfényükben. Bennük ott a számítás, szárnyaid alatt az előbbre  jutás! Álszent  pillantásuk kicsinyes gondolataik kivetülése. Tekintetük nem tud hamis lenni, az igazat, […]

Posted by
Posted in

Teszem, amit tenni tudok

Teszem, amit tenni tudok, s biztosra mondhatom: senki után nem futok, hogy szerekére kaptassak, vele haladjak, mert a magam útján járom! Ajánlom mindenkinek:  így tegyen! Higgyen önön erejében, eszében, és bármely tehetségében. Mint a mesében, a jutalom sem marad el!