Posted by
Posted in

Kolosszális kaland

A koronavírus karantén kijárás korlátozása, kedvezőtlen kritériumának keserű komorsága képzeletemet költészetre késztette. Kiélezett közlésem kíméletes kritikát kívánt. Később, a kötöttség kurtavasának kioldása, kutyátlan kutyagolással, kiszabadított a kalodánkból. Készségesen követtük a kímélő kedvezményt. Kedélyes kedvű, kolosszális kaland, kellemes kirándulás kerekedett a kiruccanásunkból!

Posted by
Posted in

Ki nem szereti

Varjú kuksol csupasz ágon, tekintete héthatáron azt lesi, kibe köthet, kötekedhet, milyen okból veszekedhet. Fekete és sötét lelke, fekete és hamis szeme, fekete a tolla, teste, fekete és gonosz szíve. Nem szeret jókedvet, örömet, pláne ha azt más éri meg. Keres-kutat, vizslat, szaglász, mindig zavarosban halász. Abban éli ki a kedvét, valakinek rontja hírét. Szegény […]

Posted by
Posted in

Kéz fog kezet

Akkor élsz, ha másokért élsz. Megosztva önmagad ismered meg tenmagad. Tenni másért, szeretni, szeretve lenni, értelmet az élet csak így tud nyerni.   Kéz fog kezet, váll a vállhoz ér, párhuzamban így telik évről-év. Csöndesen, néha zörrenéssel, kibéküléssel, egymásért, míg házukban Hesztia tüze ég.

Posted by
Posted in

Kevéssel beérni

Hiába szűköl köröttem emberboly! Engem hidegen hagy ez a téboly! Mit nekem a gondjuk? Mit nekem a tágas univerzum! Puritán az én hozzáállásom! Egykedvű flegmával ballagok, rezignált pofával blazírtan haladok. A házam hátamon. Kurta, kicsi lábaim mindig haza találnak! Egyetlen vágyam a tavasz virága, a kert zöldje, a nap sugára! Bölcsességem egyszerű; legyen lédús fű, […]

Posted by
Posted in

Kedvelek itthon lenni

Kedvelek itthon lenni; magamban énekelni, nézni a jázmin fehér virágcsokrát, beszívni a rózsák parfüm illatát, hallgatni rozsdafarkú élénk hangját, ahogy repülni tanítja apró fiát. Bámulni az égen futó lomha felleget, hallgatni gyermeki neszeket; halkan szól a zene, Sárám és Rebeka nevet, Kristóf, akár egy remete szobájában internetez. Béke, nyugalom. A családi szeretet hatalom!

Posted by
Posted in

Gyökereim

Gyökereim merről nyúlnak, milyen messziről indultak? Nem könnyű megidézni, múltba nézni, felidézni történések százait. Segítség egy régi album, fotók, arcok, merengők. Szép emlékek, régi nyarak, optikába meredők, ünneplőben feszengők. Egyiken a dédnagymama, rokonságnak karéja, másikon egy kedves bácsi, egykoron élt ükapa. Félszeg szépség, komoly szempár, tarka ruhás ifjú lány, Ő lett az én édesanyám. Egy […]

Posted by
Posted in

Futótűz

A gyász híre futótűzként terjedt, kiben félelmet, kiben részvétet keltett. Ágálni ellene reményvesztett. Nehéz az arany középúton maradni, reálisan, túlzások nélkül mutatni megértést, beleélő szánalmat. Vannak dolgok, aminek vaskos valóságáról csak akkor győződhetsz meg, amikor magad vagy érintett. Az élet tengerének sodrát Nüx lányai, a Moirák nem kíméletből fonják és azt elvágni hatalmukban áll. Eddig […]

Posted by
Posted in

Féltve őrzöm

Éjfélt elütötte az óra, de az álom még elkerül. Emlékeim kis fiókjai, édes-keserű képet vetítve sorra nyílnak. Gondolataim csapongva járják a múlt ösvényeit. Féltve őrzöm évtizedek távoli, nekem kedves ereklyéit: Egy anyai szót, olyat, mit más nem szólt. Gyermeki mosolyt, fényes örömarcot. Szőlőlugas árnyában, vidáman nevetve, nekem integetve Lajost.

Posted by
Posted in

…én hiszek a csodákban!…

A liget rejtett sétaútja mentén, öreg tölgy kérgén a napsugár ajtót, ablakot tárt. A szabályos négyzetek látványa csak egy röpke pillanat, és a fényjáték elillant, de bennem tovább motoszkált a gyanú; jól láttam tündérlak, vagy manótanya bejáratát a félhomályban?! Ugyanis, én hiszek a csodákban!!

Posted by
Posted in

Közeleg a karácsony

Borongósak, esősök a napok, vastag sár lepi be a terepet. Szomorúan szólnak a dallamok, vakhomály takarja be lelkemet.   Megszokott kedvem sehol sem lelem, a rákészülés vágyát nem érzem. Elmaradnak a várva várt percek, a napi állapotot szemlélem.   Közelegnek közben az ünnepnapok, élénkítenék a szeretetet. A vidámság helyet csak lankadok, hogyan változik a napi […]