Posted by
Posted in

A remény

A göröngyös utakon végig elkísér, nem nyög, miért ilyen a választott ösvény, hogy bírjad kitartással, bármit megígér, valamennyi helyzetben övé a fölény.   Ha meginog újra felegyenesedik, képtelen félelemmel nem takaródzik, Frissült erővel töretlenül törekszik, akadályokban gyorsan vigasztalódik.   Teremtőjével vándorol vak sötétben, még a kietlen térben is álmodozva. Nincs fal, mely megállítaná döntésében, sem […]

Posted by
Posted in

Kizökkent a világ

Kizökkent a világ Nagycsütörtök reggelén Fohászkodom az életért Elsősorban a betegekért A koronavírus fertőzöttekért Az állampolgári fegyelemért A tavaszi napfény melegéért Az ünnepi lelki megtisztulásáért Az élet visszazökkenéséért A rágalom megszűnéséért A rémhírek visszaszorításáért A megélt békés öregkorért A gyűlölet megfékezéséért A kultúra megmaradásáért A tudomány végső diadaláért A koronavírus legyőzéséért.

Posted by
Posted in

Csodás elmúlás

Csodás Elmúlás Fekete lyukból szürke kisegér kandikál elő a zsemleszínű nappalira, ahol egy karosszék szúette karfáján támaszkodik egy megfáradt alkar. Tulajdonosa az utcát lesi jobb irányban, balról pedig egy pipából szívja olykor az éltető anyagot. Szépen szóló csengő táncol a márciusi szél csilingelő hullámain. Elönti a melegség, szíve kalapál egy pár gyorsat és vidámat. Forró […]

Posted by
Posted in

  Maradj otthon! Talpamba simulnak a szürke utcák, fülemet erőtlen kutyahangok piszkálják. Egyedül vagyok, megyek, haladok. Nem tétovázom, célom tudatos, mozdulataim megfontoltak, hangom büszkén tartom meg magamnak. ————— Elrohan előttem egy kinőtt, barna, szomorú kabát, ha akarnám sem érném utol lába nyomát. Álmodozom Mosolyra húzódik a szám, és mégis elhagyja lelkem egy nagyon halk és […]

Posted by
Posted in

A Lázbérci-tó

A Lázbérci tó Ülök egy kövön, a bérc tetején, figyelem mi van a tó fenekén. Víz színe csillog, olyan a bája, mintha ég csillaga, hullna le rája. Ám ekkor egy hal ugrik ki éppen, törzse felragyog a fehér fényben. S az a pillanat, … mint a mesében szikra gyúl mindkét barna szemében. Forogva táncol a […]

Posted by
Posted in

A “vén” kajakos

A ”vén” kajakos Megy a legény a Sajóra, kajakot tesz a folyóra. Víznek erős a sodrása, evezőjét mélyre mártja. Bátor legény a kajakos, szép lány nézi, oly bűbájos. Áramlat viszi a hajót, de tiszteld ám a nagy Sajót! Víz táncol a kajak alatt, borul egy pillanat alatt, ám van még egy gyors fordulat, s újra […]

Posted by
Posted in

Lassan húsz éve már…

Lassan húsz éve már, hogy utoljára Olaszországban jártunk – de az volt már a kilencedik olasz utunk – és akkor az egyszer egy jutalomút kapcsán, repülővel jutottunk el Rómába. A korábbi útjaink jóval kalandosabbak voltak: a férjem, mint mozdonyvezető évente igényelhetett négyszer hetvenkét órára érvényes ingyenjegyet az egész családnak. Vagyis egy-egy alkalommal több, mint nyolc […]

Posted by
Posted in

Életszilánkok

  Ma otthon jártam a szülőfalumban, Jakabszálláson, virágot vittem a temetőbe. Amint odaértem a családi sírhoz, és megláttam a fejfán apukámnak és a nagyszüleimnek a nevét, elszorult a szívem. Megrohantak az emlékek, egy boldog gyermekkor képei, az az időszak, amikor az ő féltő gondoskodásuk mellett boldogan élhettem takaros kis tanyánkon.  Nem volt akkor még villany […]

Posted by
Posted in

Locsolkodnék…

Ismét itt a húsvét, eljöttem én is, És mint látom, sok itt a szép-lány most is. Hiába locsoltam már meg sokakat Én bizony, nem kaptam finom csókokat. Locsolkodnék ma én itt is serényen, De sok szép sütemény van a szekrényen. Ennék, innék is, leülnék konyhába, Locsolkodhatok végre-valahára? Vecsés, 2015. február 3. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Sok éve már… “Vers a karanténból”

Sok éve már Sok éve már annak. Egy anya megölte gyermekét, mert a gyógyulásról szőtt remények mind tovaszálltak. A kislány kérte anyját. Segítsen neki meghalni, hogy ne kelljen az éveket a reményt újra csalni. Az anya megtette. Amikor a halál már beállt, felöltöztette gyermekét, s önként feladta magát. A bíróság, mint közönséges gyilkost ítélte el, […]