Posted by
Posted in

Blogszerzők műsora pályázat 2020 – Oly váratlanul

Héthelyi Krisztina Oly váratlanul Oly váratlanul döf beléd az élet, és mindig alulmarad, ki nyomorult. De még ha ostorral ütnek se érted, hogy miért nincs a koporsón koszorú. Nem te döntöd el, kinek jár kímélet. Valahol már hamvasztják a holtakat. Hogy te élsz vagy halsz, arra nincs ígéret, mégsem hiszed, hogy a Kaszás elragad. Hullik […]

Posted by
Posted in

Időkapu

Az örökkévalóság végtelenjében ott áll az Időkapu. Születéskor belépsz életutadra, halálod napján térsz vissza oda. Felöltöd földi tested, belefoglalod lelked. Meddig tart utad, mi volt küldetésed? Lelked mélyén a titok, egy életen át bányászod. Azon a Kapun végül átlépve léted feloldódik a szent fényben.

Posted by
Posted in

Elengedő

Levegőt ölel két karom, benn örök hiányod sajog. Száraz könnyek égetnek lelkembe változó képeket: az inkubátorban mosolyogsz, göndörödő hajjal totyogsz, kis kezeddel belém kapaszkodsz, kamasz szívvel viaskodsz, szerelemről panaszkodsz, hatalmas sikerről álmodsz, büszkén, férfiasan harcolsz, a mindenséggel dacolsz, sértett arccal morogsz, búnbánón kérsz bocsánatot. Felmelegíteném kihűlt tested, lelkemben ringatom lelked. Megtört fényű szemed a végtelenbe […]

Posted by
Posted in

Csalóka tavasz

Edit Szabó : Csalóka tavasz . Gólyamadár haza talált fészkére, kora tavasz, hazudott a szépsége, csiklandóan sütött a nap sugara, hótakaró a földet nem takarta. . Tél szépségét igen ritkán élveztük, elmúlott már, fagyot alig éreztünk, hógolyózás öröme is odalett, egyszer esett, a hóember olvadt el. . A Nap fénye szétterült e Föld tekén, februárban […]

Posted by
Posted in

VANNAK ÖRÖK VESZTESEK

Vannak örök vesztesek Kik mások helyett is szenvednek Egy múló percnyi boldogságért A sors rajtuk kéri számon Mindenki más bünét Vannak örök vesztesek Kik csak arra születtek Hogy a létben ,ne is legyenek Vannak örök vesztesek Kik szorongatva a fájdalomtól Összeroppanak a súly alatt S a meghalt idök csörgedeznek ereikben Tán az ösök hagyták rá […]

Posted by
Posted in

Véletlen: az Isten !

Véletlen: az Isten! Életünket átszövi öröm és a bánat A mindennap embere mi jót kívánhat? Kezünkből kibuggyan a tetterő Ha a céltalanság elkerül S csodálkozol miért sikerül Ha munkád gyümölcse Aratásakor megkerül. A szorgalom ha társutasod Félelmeid elhagyhatod Ha mértékletesség a fegyvered? A kudarc ritkán jár veled Bölcsességet vedd birtokodba A bunkóságot küld a pokolra […]

Posted by
Posted in

Ilonka haja

Ilonka megnövesztette a haját. Soha sem járt fodrásznál, frizuráját mindig apja vagy anyja alakította, nem éppen a legdivatosabb és legszakszerűbb módon. Vágtak kisfiúsat, fejközépig felnyírt egyeneset, amit úgy mondtak, hogy „csak kis körhaj”, de a változatosság kedvéért néha csikófizurát is nyírtak neki. Igen, fizurát! Azt a bizonyos „r” betűt valahogy állandóan kihagyták a szóból. A […]

Posted by
Posted in

Minek mégy te olyan helyre?

Péter egy cipőjavító műhelyben látta meg először Erikát, akinek arcán hosszú percekig maradt ott csodálatot ábrázoló tekintete. A lány közömbösen vette el tőle a lábbeli orvoslásáért járó pénzt, amit főnökének adott tovább. A fiú még egy bizakodó pillantást vetett rá, mielőtt átlépte volna a küszöböt.  Hazaért. Leült. Egyre csak arra gondolt, hogy miként beszélhetne a […]

Posted by
Posted in

A gyógyír

Andrást, a család legidősebb tagját minduntalan elfogta a mehetnék. Heves természete lévén gyakran talált magának dús keblű, forró ölelésű asszonyt, aki hosszabb vagy rövidebb időre maradásra bírta. Hiába tartóztatta volna otthon hűséges felesége, az ő szoknyájánál valahogy nem tudott tartósan megrekedni. Akár nap sütött, vagy cudar idő járta, szüntelenül azt érezte, muszáj mennie. Éjszaka vagy […]