Héthelyi Krisztina Oly váratlanul Oly váratlanul döf beléd az élet, és mindig alulmarad, ki nyomorult. De még ha ostorral ütnek se érted, hogy miért nincs a koporsón koszorú. Nem te döntöd el, kinek jár kímélet. Valahol már hamvasztják a holtakat. Hogy te élsz vagy halsz, arra nincs ígéret, mégsem hiszed, hogy a Kaszás elragad. Hullik […]
Az örökkévalóság végtelenjében ott áll az Időkapu. Születéskor belépsz életutadra, halálod napján térsz vissza oda. Felöltöd földi tested, belefoglalod lelked. Meddig tart utad, mi volt küldetésed? Lelked mélyén a titok, egy életen át bányászod. Azon a Kapun végül átlépve léted feloldódik a szent fényben.
Felvidékről apám, Szilágyságból anyám származott. Külföldre vitt a vonat, mégis magyar tájakon öleltük egymást, mi rokonok.
Levegőt ölel két karom, benn örök hiányod sajog. Száraz könnyek égetnek lelkembe változó képeket: az inkubátorban mosolyogsz, göndörödő hajjal totyogsz, kis kezeddel belém kapaszkodsz, kamasz szívvel viaskodsz, szerelemről panaszkodsz, hatalmas sikerről álmodsz, büszkén, férfiasan harcolsz, a mindenséggel dacolsz, sértett arccal morogsz, búnbánón kérsz bocsánatot. Felmelegíteném kihűlt tested, lelkemben ringatom lelked. Megtört fényű szemed a végtelenbe […]
Edit Szabó : Csalóka tavasz . Gólyamadár haza talált fészkére, kora tavasz, hazudott a szépsége, csiklandóan sütött a nap sugara, hótakaró a földet nem takarta. . Tél szépségét igen ritkán élveztük, elmúlott már, fagyot alig éreztünk, hógolyózás öröme is odalett, egyszer esett, a hóember olvadt el. . A Nap fénye szétterült e Föld tekén, februárban […]
Vannak örök vesztesek Kik mások helyett is szenvednek Egy múló percnyi boldogságért A sors rajtuk kéri számon Mindenki más bünét Vannak örök vesztesek Kik csak arra születtek Hogy a létben ,ne is legyenek Vannak örök vesztesek Kik szorongatva a fájdalomtól Összeroppanak a súly alatt S a meghalt idök csörgedeznek ereikben Tán az ösök hagyták rá […]
Véletlen: az Isten! Életünket átszövi öröm és a bánat A mindennap embere mi jót kívánhat? Kezünkből kibuggyan a tetterő Ha a céltalanság elkerül S csodálkozol miért sikerül Ha munkád gyümölcse Aratásakor megkerül. A szorgalom ha társutasod Félelmeid elhagyhatod Ha mértékletesség a fegyvered? A kudarc ritkán jár veled Bölcsességet vedd birtokodba A bunkóságot küld a pokolra […]
Ilonka megnövesztette a haját. Soha sem járt fodrásznál, frizuráját mindig apja vagy anyja alakította, nem éppen a legdivatosabb és legszakszerűbb módon. Vágtak kisfiúsat, fejközépig felnyírt egyeneset, amit úgy mondtak, hogy „csak kis körhaj”, de a változatosság kedvéért néha csikófizurát is nyírtak neki. Igen, fizurát! Azt a bizonyos „r” betűt valahogy állandóan kihagyták a szóból. A […]
Péter egy cipőjavító műhelyben látta meg először Erikát, akinek arcán hosszú percekig maradt ott csodálatot ábrázoló tekintete. A lány közömbösen vette el tőle a lábbeli orvoslásáért járó pénzt, amit főnökének adott tovább. A fiú még egy bizakodó pillantást vetett rá, mielőtt átlépte volna a küszöböt. Hazaért. Leült. Egyre csak arra gondolt, hogy miként beszélhetne a […]
Andrást, a család legidősebb tagját minduntalan elfogta a mehetnék. Heves természete lévén gyakran talált magának dús keblű, forró ölelésű asszonyt, aki hosszabb vagy rövidebb időre maradásra bírta. Hiába tartóztatta volna otthon hűséges felesége, az ő szoknyájánál valahogy nem tudott tartósan megrekedni. Akár nap sütött, vagy cudar idő járta, szüntelenül azt érezte, muszáj mennie. Éjszaka vagy […]
