Ahogy kósza szél a levelet, úgy kapja fel a szóbeszéd a híreket. Sziszegve terjeszt vélt,valós tényeket. Metsző hideggel szorít a szomorúság: vajon mit rejt az álmosoly, a mondat közepén az elharapott szó? Kell ezzel törődni, figyelni!? Fülek mellett a kaján megjegyzést könnyedén el kell engedni! Dúdolok, ringatom magam, tudva: semmi, de semmi nem lényeges csak […]
Kétezer éve advent idején vágyva várjuk az Úr eljövetelét. Csendesítjük lelkünk, magunkba szállunk, igyekszünk kizárni rohanó világunk. Áhítjuk karácsony titokzatosságát, szeretnénk megkapni misztikus jutalmát. Glóriát fonunk, fényhozó jelképet, a hitet, reményt, örömet óhajtjuk erősen. Mikor már négy gyertya lángol koszorúnkon, szeretet angyala kopogtat ajtónkon! Tiszta szívvel fogadjuk Messiásunk!
A rímek, mint láncszemek fonják karikáikat, simulnak szemről-szemre, s fogódznak szorosan kapcsolódva kapocsként, szőlőerős kacsokként a szavak erdejébe. Úgy könnyű verselni, ha az íróvesszőt a szép szavú múzsa, Kalliopé segíti!
Élek, mint bárki más: a sors hol jó, hol mostoha velem. Nem ítélkezem, nem bírálok mást, megértő ésszel figyelem ki mit lát. Fanyar bánattal veszem észre hogyan változik, torzul a világ: tetszik, nem tetszik, álarc mögé rejti mindenki igaz valóját. Nincs mimika, nincs mosoly mi ismerős. Nincs tánc, nincs bál, nincs vígság, elzárva él család, […]
A gyász el sosem hal, marad velünk. Mindenünk bánat, csönd, lassan gördülő fáradt könny. El nem múló hiány. Süket hallgatás, magadba fordulás. Nyugtalan gyógyulás gyermekeidben talál vigasztalást.
A félelem lelkedbe reszket. Vacog a hús, úrrá lenni rajta nem tudsz. Megalázott élted, megalázott tested jeges irtózattal teljes és féli az újra átélés borzalmát. Szavad elfogy, merszed elszáll, bújik a nappal az éj alá. Nehezen hiszed, vagy el sem, hogy szebb napok részese jött el. Félénken nézel hátra-hátra még, ki oson a ház árnyékos […]
Kövér rügyek pattanva nyílnak. Zöldselymes levelekké válva öltöztetik, káprázatos szép ruhába bujtatják, ékítik a fákat. A világ ragyogó csodájának meg- megújuló ritmusával eleven tánccal rázzák a sejtelmesen susogó lombokat. Halandó lény ámulva bámul, lelke előtt a láthatár kitárul. A vegetáció dús, akár az éden áthatolhatatlan, távoli, vétlen. Minden-minden csupa zöld. Árnyalatnyi különbséggel […]
Dicsfény koszorúban a fa. A kertünkben álló cseresznyefa. Szépsége tündérvilágba illő. Csak nekünk tündöklő, díszlő, pompás. Mily szép! Óh, tudok-e szavakat keresni, találni magasztalására? Ütemes rímekbe dalolni? Mert nem más, mint bűbájfényű hajnalok derengéséből kitűnő, hű látomás. Elragadó! Szemem a kapun belépve rávetem, szívemben húrokat pengetve, hangulatom máris derűvel telik, látványa fennkölt, szűzi […]
Ma megláttam az első burokból bújó gesztenyét. Mint hős vitéz, tüskés sisakban csüngött még a faágon, az eső áztatta lombok sűrűjében. Ragyogó, fényes arccal, zöld kalapban, felmérte az alatta tátongó mélység félelmetes távolát, majd határozott. Ugrott, huppant, gurult a vizes fűben. *A puha talajon ücsörögve egy kövér csepp kobakját megütötte. Benne új élet ígérete testesül. […]
A tarlón maradt kalászok szedéséhez hasonlóan tallózom. Tallózom a barackfa ágai között, a fonnyadt levelek satnya boglyában. Egy-egy kajszi sárga-piros arcát keresem. Gyér a termés, mondhatni semmi, az öreg fa idén tíz szemet érlelt ki! Pedig hogy szeretem, mikor ízes gyümölcshúsába van módom egy nagyot harapni, torkomon lecsurgatni édes levét. Ha bő a termés, nincs […]
