Értsd, és érezd… Lágyan, óvatosan érintsd meg őt, az erősnek látszó törékeny nőt, lelke mindig gyengédségre vágyik, szerelmes szavaktól kivirágzik. * Belső lénye a sugárzó szépség, szemében nyugalom, szelíd kékség, az otthon melege vele teljes, megérdemli a napi figyelmet. * Szerető társ, és igaz jó barát, anya, ki a rosszért is megbocsát, szerelmes nőként […]
Méh szorgos, munkája nektár-csoda, embernek benzin. Méh által növények embereknek értékké érnek. Méh keres virágport s megörökít vad emberi kort. Méh dolga értelmes, ember neki lesz engedelmes. (Pápa, 2019 nyara)
Mikor az asszony este egyébként fáradt, Az sem nagy baj, ha fut a lakás. Nem nézi meg a ruha száradt? Fene sem bánja, ha nagy a rakás. Van, hogy gyakorta lelke lázad, Nem érti sokszor, hol is a helye? Olyankor fáj a feje, méri a lázat, Már azt sem tudja, kinek a neje? Kerüli a […]
Egyik tehén ezt szólotta: Búú! Voltál te már néha szomorú? Másik tehén válaszolt rá: Múú! Nem voltam még sose szomorú! Aztán tovább beszélgettek, legelésztek, heverésztek. Teli tőggyel hazamentek. Este lett, hát lefeküdtek. Akkor egyik annyit mondott: Múú! Másik felelt: Bizony múú, nem búú! Lásd, az élet most se szomorú! Nem volt köztünk ma sem háború. […]
Évszakváltás… Nem kétségtelen, hogy jön-e a tavasz. És vajh’ mikor érkezik? Vagy fáradt még a tél, mi kétségtelen! Jó idők már fékezik. Látom a kutya bundája sem nő már, minek is.. annyira, Szamarunk is sokat iázik, csak telne már egy pacira… Még a télen nem hógolyóztam, és ez nagyon hiányzik, Ami nem csoda, ha a […]
Mire vársz? A szú csak perceg bennem és ketyegi múló időt, Ez fáj, belül sikoltok, előadod a gyűlölőt? Szeretném már hallani, hogy nekem remek dalban mondod el… Hiába vártalak egy életen át… te bizony létezel. Mire vársz? Míg bennem a vad-halál kutyája vonítani fog? Míg énbennem kutyafog vicsorítva, aratni fog? Mi ez benned, nemtörődömség, szerénység […]
Mint egy maszáj, csak fél lábon állok, Révedek a semmibe és várok. Por ment a szemembe, nem látok mást, Elnyomok egy unalmas ásítást… Erre egy árva oroszlán sem jár, Így a dárdám hegye sem kopik már. Ágyékkötőmet tépdesi a szél, Az ötletem, mind sorra elvetél… Ki nem harcos zsákmánnyal tér haza… Hol kellett volna születnem […]
Neked, nekem is… Kedveske, én nappal is szeretlek, nemcsak a vak éjben, De óhatatlan, hogy nagyon izgalmas vagy az éj-fényben… Pirkadatkor úgy várom, hogy már reggel legyen, Megyek, hozok neked virágot, hogy friss legyen… (3 soros-zárttükrös) Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálak vagytok, Reggel, még a nap sugára is nagy élvezettel süt le […]
Férfiaknak meg kötelező olvasni! A nő maga a nő, ő maga a bájos csoda, A nő, a báj, ő maga a férfinek a csoda! Férfiak fáradozzatok, Nőnek nagyon hódoljatok! (Septolet) Férfiak! Kényeztessétek, Szeressétek, Meglétét élvezzétek. Főz, autó-stoppol, Zoknit stoppol. Neked család, Gyerekének mondja; apád! Szeressed nagyon a nőt, Tenyereden cipeld őt! Hagyd a fölös’ hajcihőt! […]
A színek magányos csendje Mennydörgésként robbant az életébe, maga sem értette ezt mire vélje. Villámokat hányt háborgó a lelke, mi is okozhatta ezt, nem értette. Túlságosan tág ez a sokszínűség, erőszakot képez a kényszerűség. Új, érthetetlen állapot, csalódott, nem ilyen zavaros jövőt álmodott. Idővel a csattogás csillapodott, már önmagával együtt gondolkodott. Akárhogy […]
