Posted by
Posted in

A vadonban

Edit Szabó : A vadonban Óriás törzsű fák, sok-sok ember nem éri át, derekukon évszázadok, röghöz kötött vadon megélhették életüket, veszélytelenül létüket, felérnek az égig, ágaikat sűrűn növik vágyódnak a messzeségig, földben gyökereik már élettel veszekedik, korhad testük,megöregszik, kétséges az élet – mégis éltet ad reménynek, odvakban új élet fogan, róka búj el ottan, madarak […]

Posted by
Posted in

Szerelem

  Reggeli nap arcában ébredsz, a szellő adja a leheleted. Izzó napkorong az érzés a szívben, mi beragyogja a perceket. Ahogy távolodik az idő messze, a napban az arcod úgy tűnik el. De a holdban újra mosolyogsz, szellő szárnyán testem takarod. Vigyázod, szusszanó álmom, Vigyázod életem minden mozzanatát. te vagy az első gondolat,ahogy ébredek, és […]

Posted by
Posted in

Arctalan éjszaka

Arctalan éjszaka, Megyek, a padló meg recseg. Sötétben nem látok. Néma sóhajtás simogat, Forró pillanat csalogat. * Oly’ szomorú öröm Is hozhat szép-új életet. Nagy sorsfordulóban. Csendesség szól, beszél hozzám, Ajkára léted rajzolnám. * Fedetlen testtel, csak Üljünk csendben, hallgatva éjt. Szem csukva, nem nézünk. Gondolat űz, hogy lássalak, Éjszakákon csodáljalak. * A hasábok fénye […]

Posted by
Posted in

Együtt élni

Edit Szabó : Együtt élni . Hajnali fény függönyt lebbent, az éjszaka régen elment, új napra ébred a világ, élnie kell, bármily silány. . Egyformán süt égről a nap, beborítja földi javad, enyém, aztán mindenkié, egész világ nem csak tiéd. . Békével induljon a nap, kétségtelen, nincsen harag, halkan indul beszélgetés, egymás között nem feszengés. […]

Posted by
Posted in

Ne ítélj(ek) korán!

Egy kórteremben feküdtünk – egy ágy választott el tőle. Először csak ketten voltunk elhelyezve abban a betegszobában, azután jöttek szobatársaink. És én azt, hogy nem csak vele kell lennem – bevallom őszintén –, nem is bántam. Hogy miért?     Mert az az asszony, a „betegtársam”, akire ugyanolyan műtét várt, amilyen rám, uram bocsá’, de nem […]

Posted by
Posted in

Veled vagyok

(LIMERIK) Ó, Drága Cunci… netalántán? Mindig veled vagyok, vágy álmán. Meg fogok őrülni, Ha nem hagysz szeretni! Képzelőerőm egy hurrikán. Magamon érzem tekinteted, Olvasom képzeted, érzelmed, Szemedben a vágyat… Testemen a szádat! Bárcsak tudhatnám a lakcímed… * (3 soros-zárttükrös) Elképzeltem, bárcsak simogathatnám a cuncikát, Aztán meg tovább álmodnék, és szőném a fabulát… Elképzeltem, bárcsak simogathatnám […]

Posted by
Posted in

Csepp a tengerben

Csepp a tengerben A világmindenségben a naprendszerek százai Évszázadok óta a csillagászok titkos vágyai Titkukat keresve elmerülni ismeretlen világukban Mit nem reméltek megismerni csupán álmukban Az emberi sejt igen bonyolult mikrovilága Csak méreteiben különbözik a világmindenségtől Egy bolygó egy emberi sejt mint csepp a tengerben Csak lassan-lassan tágítja a tudomány horizontját Hazánk nagyságát tekintve mint […]

Posted by
Posted in

A tenger dala

Gyenge szellő mozgatja a vizet, alig hallani , ahogy most zizeg. Halk moraj szinte zenél a csendben, az élet áll, nap nem jár kedvemben.   Nyugalom hathatna zsigerekre, a szerelem vágyát ébresztgetve. A parti homok is halkan cuppan, a lábam lágyan ütemre surran.   Titkokat rejt, még suttogni se mer, elbűvöl, de szavamra nem felel. […]

Posted by
Posted in

Az életről

Születés, halál Az élet két végpontja. Közte van élet? * Születéstől a Halálig tart az élet Kinek, mint ad sors… * Gyerek az élet Bimbója, kivirágzik Átveszi élted. * Hagyatékodat Nem viszed el magaddal. Nehogy elherdáld. Vecsés, 2013. április 6. – Kustra Ferenc – íródott: senrjú csokorban

Posted by
Posted in

Szeretetről

Senrjú –ban… Légy jó, elnéző Hitvallásod szerető. Bízz! Visszakapod? * Jóindulatod, Szereteted sugárzó! Ettől ember vagy. * Bíz’ szeretni kell! Ne cimborálj ördöggel. Egy életed van. * Szeretetet adsz, De ha nem kapod vissza, Nincs tükröződés?! * Szeretethiány Mi befolyásolja „ént”! Boldogtalanság. * Ha van szeretet Úgy lehet boldog élet. Mindenki vágya. * Ki szeretetre […]