Posted by
Posted in

Didergő bokor

Didergő bokor fémesen zörgeti ágait. Fázik. Téli hidegben, est-közelben, megdermedt, halvány fény a nap. Gyengülő sugara túlvilági hatást mutat. A némaság síri, és mégsem kelt félelmet. Szívbemarkolóan szép, szemet gyönyörködtető a tó, a part. Jégpikkely csilingel, a fagy velőig mar.

Posted by
Posted in

Balatoni impresszió

Forró a délután. A kikötőbe igyekvő vitorlások habzó vízsodor nyomvonalán sorolnak egymás után. Vásznukat vadszárnyú szellő csattogtatja. A szél vihart ígér. Lilában játszik a szürkés-kék ég. Egy gyenge napsugár felhőt húz magára. Súlytalan pamatát fehér fény lakkozza. A vizet surrogva hasítják a könnyű hajótestek. Mire révbe érnek, leszáll az este.

Posted by
Posted in

Balaton

Bámulatos, kápráztató, a természetnek szemrevaló műve, a Balaton ! Fénye, könnyed fodrozása, a vízen ringatózó, csilingelve csengő hullámok játéka, türkiz kékje nem fikció, lélegzetelállító. Való, amit a szem láthat, megunhatatlan csodálhat!

Posted by
Posted in

A látvány meseszép

Könnyű délutáni séta, meghitt ballagás. Utunk a szokásos: csodalesés,  hallgatás. A park idős fáján nagy fakopáncs, tarka harkály kopogtat. Skarlátvörös tolla ki-kivillan az ágak kopasz kuszaságából. Zajos verébhad zilált ricsajjal marakszik maroknyi morzsán, eldobott kalács maradékán. A parton jóleső csend, szél sem rezzen. A tó sima felszínét az alkonyi narancsfény megtöri. A látvány meseszép. A […]

Posted by
Posted in

A Balaton sima tükre

A Balaton sima tükre szelíden ring a keszthelyi öbölben. Dél van. Nesztelen csend ül a tájon. Távoli hegyek kék sziklái őrzik a part rajzolt vonalát. A nap zenitjén áll, sugarait visszaveri henye hullám. Egy-egy vízcsepp fénylő drágakő.

Posted by
Posted in

A Balaton dicsérete

A Balatont látva a végtelent érzed, múltja messze tűnt századokba réved. Színe-ragyogása szemed kápráztatja, nincs a földi bolygón, mi ezt felülmúlja. Mert illata bódító; széljárta víztükre napban csillogó; holdsugár fénye ezüstben ragyogó; víz fodra zöldje, kéke változó,  pompája a lelkedbe markoló.   Ha ott állsz a partján, megérint a csendje, hozzád szól az élet magasztos […]

Posted by
Posted in

Ima az életért

Népes családdal érkeztem, még 1947 tavaszán. A tér kies, és elviselhetetlenül meleg volt az utána következő nyáron. Kicsik voltunk, néhány környékbeli lakó járt ki hozzánk vödrökkel, kannákkal, hogy gondunkat viseljék. Mindenki örült az érkezésünknek, a második világháború utáni életigenlő korszak volt ez. Nem volt könnyű, de nagyon akartak minket. Boldogsággal emlékszem vissza rá, de főleg […]

Posted by
Posted in

Vadászat…

Libbent a szoknyád, ó, Barbara, Pont nem arra néztem, én marha. Életpillanat volt, Mi nem halmozódott. Férfiembernek, úgy fáj ez ma. Csak jöttél velem szemben Böske, Csinosságod… látókörömbe. Élmény volna veled, Sütizni, ha eszed, De, Te buszhoz mentél eleve. Együtt kéne ülnünk, úgy vágytam, Presszóban társra… nagyon vágytam. Eszter mond, merre jársz? Vagy valahol rám […]

Posted by
Posted in

A bor dicsősége

A bor dicsősége Ősidők óta a jó bor Mértékkel mérve élvezetet nyújt A bánatot oszlatja , az életet múlatja Túlzott fogyasztása a józant bosszantja A jó bor a szerelmet virágba burkolja Sokszor a barátságot is összetarthatja Kánaánban Jézus a vizet borrá változtatta Mert tudta, hogy a bor esküvői hiánya A régi hagyományok elmúlasztása Az utolsó […]

Posted by
Posted in

Négy gyertya beszélgetése…(Akrosztichon)

B éke vagyok, lángom azúrkék fénye É gi jelként világit a sötétségben K eressetek míg megtalálható vagyok E l ne űzzetek önző vágyaitokkal. H it vagyok, lángom hófehér fénye I gazságot hirdet a gonoszság világában T ámasszatok létrát az ég és a föld közé. SZeretet vagyok, lángom rubint piros fénye E egymáshoz vonja kihűlt szívetek R eszketeg lelketeknek melegséget hozok E gymás felé nyújtsátok ki […]