TUDOM, hogy fáj, de Lásd, azért sem kutatom! Elengedlek, csak menj tovább az utadon! Haladj előre békés utakon, Az iránytűd voltam, ma a jövődet mutatom. Tudom, hogy fáj, ha véget ér a szerelem, Tudom, hogy fáj, mert megtörténhet, Elég gyakran van ilyen. Tudom, hogy fáj, Elérkezett a végső féltett óra, Kilépek életedből másnap virradóra. Tudom, […]
A csöppnyi, rövidke nap után Elszaladt a mai is, Rohanva a tegnap után. Odakinn tombol a szél, süvítve nagyon, Remegve dühöng a tél, őrjöng a Bakony. Hallom a kandallóban a tölgyfa ropog, Rád gondolva újra, A szívem üt, ver, hevesen dobog. A telefonban amint elköszöntél tőlem, Éreztem, csak a hangod rejlik el. Gondolkodom, élek Belőled, […]
Akkor még egyedül voltunk mind a ketten, Gondolva arra, nem lehetetlen! Kutatva egy s mást, Régóta folyvást kerestük egymást. Reggel, este, világosban, kormosan sötétben, Pokolban, mennyben, a fénylő égben, Univerzumban, sárgában, zöldben, kékben, A szivárvány minden színében, Csillogón rezdülő víz tükrében… Itt-ott … Holott!? Szobák polcain, könyvek lapjain, folyók habjain … Rügyező ágakon, falhoz lapuló […]
Lelked a hatalmas dóm, Szíved egy cifra palota. A bálterem zsúfoltságig telve, Nem tudhatom, még beférek-e oda? Szeretnék a hosszú esti bálban Egyfolytában pörögni, forogni! Fogni derekad, a meleg kezed, s ha Már szíved valóban palota, Jókedvűen, boldogan a végtelenségig Egy igazi palotást táncolni Veled! A levegőben sasként egyre feljebb Fodros felhők fölé szállni, Leérve […]
Éjszakámnak csendvilága téved, Leszállt az éj, de benne(m) élsz. Érted élek, a vágytól égek, Boldog vagyok, s hogy Te élsz. Tied a szívem, Tied a lelkem, Tied a vágyam, az álmom …, hogy Megjelenj benne mindig, Minden este türelemmel várom. Úgy jártam én is, mint Libbenő tarka-barka lepke, Mikor a hálóba kerül. Nincs tovább, vége! […]
A tollak varázsa Amikor tollat forgatsz a kezedben, ne szégyelld a könnyeket a szemedben. Írj a születés boldog pillanatáról, anya gyermek meghitt kapcsolatáról. Hirdesd, hogy a gyermekáldás ajándék, egy csodálatos mindenható szándék. Formázd meg a cseperedés világát, gyermekek áhítatos esti imáját. Világítsd meg a lázadó kor hibáit, amit néha az […]
Edit Szabó : Tél temetése . Karácsony után jön Vízkereszt, farsangi jelmezt már felvehetsz, riogasd messzire a telet, Húshagyó keddig megteheted. . Farsangi bálok elkezdődnek, maskarákba bújnak emberek, karnevál hercege itt időz, vidámság ereje mindig győz ! . Az Óév lehet már szalmabáb, melyre a ruhákat aggatják, gonosz és sötétség legyőzés, öregasszonyként elégessék ! . […]
Egy illat emléke Az illatod még itt nyugszik a párnámon és én hagyom. Hajnalfényben, lassan úszik percnyi létem a vágyakon. De rám tör a konok munka, már rángatja rézdrótjaim. Sokat ígér, csendben sújtja, hajtja egyre csak napjaim. Jön értem az acélfogat, fékez, rándul és felnyerít. Megzaboláz ezer lovat, ki új frigyre így kényszerít. […]
Jégtörés Savanyú tócsák jegén futnak fekete napok. Lent ülnek rőt levelek, hallgatag őszi rabok. Üveg nő az ágakra, új erő kél a fában, és végül dobja terhét sok apró robbanásban. Hamar sátrat bont az éj, dér kerül a sebekre. Felsózza a vidéket a hajnal kárörvendve. Csizma rúgja az avart, értő szempár válogat. […]
Akit visszavárnak (Egy tengerész vallomása) Megízlelt a kék úr; egy viharvert estén rám harapott, és mint egy magot kiköpött. Lenézve az áldozatot! Korhadt rönk lettem, mely pár napot nyert, míg deszkákra szelte a hajómat. Pedig már húzták értem a harangot! Most körbe állnak, mint vásári barmot. Csodálnak. Mondják: Egy angyal óvhat! Ostobák mind! […]
