Kerekerdő közepében Élt egyszer egy őzike Éjjel – nappal szomorkodott Nem volt neki senkije Megsiratta a napot Éjjel meg a csillagot Bánatában útnak indult Keresni a boldogságot De az tőle elfutott Hegyen – völgyön barangolt Találkozott egy kősziklával Kinek arany szíve volt Fájdalmán, hogy enyhítsen Árnyékában megpihent S a nagy szikla az őzikét Átölelte gyengéden […]
Az este szürke, félhomályát lassan eluralta az egyre sötétebben eluralkodó éjszaka. A nappali harcok után üresen és álmosan csúcsosodtak a házak és füstölgő romok a fekete égbolt felé, mintha csak a távoli csillagok fényébe akarnának kapaszkodni. Az egyik romos ház egyetlen épen maradt szobájának közepén egy koszos matracon ült Joshua Peters és a kitört ablakon […]
Karácsonyi ajándékozás. A boltoktól roskadoznak a vásárlók Senki sem tekint a járvány veszélyeire Fittyet hánynak a figyelmeztetésekre Táskáikat ajándékkal rakják degeszre Elfeledték az év pedig 365 napból áll Minden napra juthat egy kis ajándék Egy fohász, egy üdvözlégy egy jótett Többet ér,mint a vásárolt ajándék hegy A múlt örökké mindig bennünk él tovább Karácsonyfa, házilag […]
Rózsa Iván: A teremtés koronái Újra virágok, újra rózsák; Megint pillangók: élet-morzsák. Újra szerelmek, fáradt esték; Megint gyötörnek, megszenvedték. Bimbóból szirom, nyíló virág; Lárvából lepke: szép, új világ. Képtelen korszak, emberiség; Változatlan kór: töketlenség. Van új a Nap alatt: szép, új virág. Nincs új a Nap alatt: ember-világ. Minden virág, lepke: tökéletes? Ember, ki érdekből […]
Rózsa Iván: Tökéletlen világmegváltók Tökéletességre törekvés Tökéletes ember nincsen. Emberek vagyunk, kisebb-nagyobb hibáinkkal. Az a legtökéletlenebb, aki Istennek, tökéletesnek képzeli magát. Mindenki, bárki tévedhet. Tévedhetetlen ember nincsen. Az téved a legnagyobbat, aki azt hiszi, hogy ő sosem téved. Hibátlan ember nincsen. Valakinek az a legnagyobb hibája, hogy sohasem ismeri el hibáit. Hibázunk olykor vagy gyakran, […]
Nagy közleményem van… Laura! Sétáljunk, vagyok bokrok ura! Ott majd ölelgetlek, Mennybe repítelek. Ó! Ha hangod már zsongítana. Nem receptekre vágyok, Lau! Olyra’, mit ne halljon a falu… Nyögjél nekem sokat, Adj kéjes hangokat. Élvezném kéjed, ez nem kamu. Lepj meg, finom orgazmusokkal, Kenj össze az izzadt hasaddal. Kéjfogadód leszek, Veled élvezkedek. Küzdök majd, szerelmi […]
Vgyázz, beszakadhat lábad alatt a jég! Vékony jégen járunk Vigyázzunk és imádkozzunk Ha beszakad alattunk Van mibe kapaszkodnunk? A földi élet ilyen útvesztő Vagy megtart a felszínen Vagy jég alá sűllyesztő Ki alatt mély a víz, elmerítő Vagy sekély, akkor megmentő Hogy ég-e a tűz bennem Tűz, mely lehet életmentő Vagymár kialudt, mely életvesztő Van-e […]
Ülök a szobámban Mely a nyugalom és a béke köveivel van kirakva Ülök s elmerengek Előmbe reszkető kezekkel fényképed teszem Szívemet átjárja a fájdalom S a szememből forró könny pereg Úgy fáj benne a lélek Mert már nem mondhatom el Néked Hogy mennyire szeretlek Édesanyám Belül a lelkem háborog Nyugodalmat sehol sem talál Úgy szeretném […]
Homo Sapiens – Homo Deus Életünkben nem találunk biztos pontot Nem látjuk az előttünk álló út végét Eljutunk-e a sötétből a világosságig Vajon erősebb -e az élet a halálnál Űrszondák sorban repülnek az égbe Mi szeretnénk urai lenni a világnak A múltat feledni, a jelent felértékelni A jövőben mindent hatalmába keríteni A Homo Sapiensből lenne […]
Ha azt hallom, tél, a télre gondolok, a sűrű havazásra, a hófehér tájra, az évszakra, amelyben épp vagyunk. Ha azt hallom, tavasz, akkor gondolok az éledő tájra, az első hóvirágra, és várom a tavaszt. Ha azt hallom, nyár, egy fára gondolok, a kertvégi nyárfára, s persze nem mellesleg a nagy vakációra. Ha […]
