Posted by
Posted in

Atyám, miért hagytál el engem?

Atyám, miért hagytál el engemet? Krisztus sóhaja cseng a fülemben Hányszor ismételjük mi is jelenünkben Pedig az Úr itt van közelünkben Két karját nyújtja örök szeretetében Csak mi makacsul tőle elfordulunk Mindig sértettségel panaszkodunk Az Úr fájdalma emberi mivoltáról szól Tőlünk várna inkább lelki segítséget Nem pedig az Atyától, az égi magasból Krisztus halálával pecsételte […]

Posted by
Posted in

A múlt olyan…

A múlt olyan, mint nézni és elmeditálni, egy villám zúzta fán, Képzelegni, hosszan merengeni, mi minden volt a fakoronán… Volt ott biztosan több madárfészek, kis családok nagy otthona, Télen meg kopasz volt és a fázós varjú had, gallyat toporogta! (Oximoron gondolatok 10 szavasban) Monoton óraketyegés nyugalmat áraszt! Az időm múlása, idegesít, sőt fáraszt! * Nagy […]

Posted by
Posted in

Találkozzunk a Jordán partján

Találkozzunk a Jordán partján Az őszi szürkületben mit gondolhattam Füreden Mikor a parti sétányon ballagtam rendületlen Árván, s bénultan álló fák között meditáltam Kavargó gondolatok között meg megálltam Beszűkült a világ, mit a covidnak köszönhetünk lehet e oly gondolat mivel mindenkir meglephetünk Hazaérve fellapoztam a Biblia Krisztus üzenetét Példát mutatva megkeresztelkedett a Jordán vizében Hívjuk […]

Posted by
Posted in

Fehér szakállú…

Állítólag rénszarvasok húzzák a szánját, De, akkor miért cipeli hátán a zsákját? Eljön majd hozzánk, holnap virradó reggelre, A gyermekek-felnőttek nagy-nagy örömére. Kis csizmák és cipellők, az ablakban, Nyugodtan várakoznak szépen, sorban. Télapó végül, valamikor megérkezik, A tiszta kis csizma és cipő mind megtelik. Gyere, mert nagyon várunk, Maradj kicsit még nálunk. Tudjuk szánod kint […]

Posted by
Posted in

Az éjszaka álmai

Az éjszaka álmai Túl az óperenciás tengeren Ahol óriások és liliputik élnek Hol bénák, s vakok regélnek Álomruhát öltöttek magukra S éjjeli álmomba is bebújtak. A liliputik parittyát élesítettek Az óriások szívébe is belelőttek A szellemóriások összebeszéltek Összekapaszkodva közösen felléptek A liliputik erre bosszút esküdtek A nyílvesszőre gyilkos mérget kevertek S megtalálták a fekete gyémántot […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tollas haikuk

Rózsa Iván: Tollas haikuk Tollak pihennek Bevetésre készülvén: Haikura várván. Golyóstoll, filctoll: Toll családok tagjai; Becsüld meg őket! Számítógépes Világban is kellenek: Tollak és költők. Budakalász, 2020. december 5.

Posted by
Posted in

A REMÉNY

A  remény a legelhagyatottabb a világon Egyedül bolyong akár egy kolduló vándor Az út mentén csak vánszorog Fának dőlve meg, meg pihen Búslakodik némán, csendben Beleőszül mire megérti Hogy nem lehet, nem szabad remélni Pedig vágyik  még az éjszakában szeretni Hangosan szívből, boldogan nevetni   Blažekné Benik Mária Minden jog fenntartva !

Posted by
Posted in

A pénz nem ehető…

Pillanatképek életem apró történéseiből…Esti kirándulás a Zsippói tájakon… Saját fotóimmal illusztrált írás ezen a linken megtekinthető: https://abekessegszigete.blogspot.com/2014/08/esti-kirandulas-zsippora_26.html Kint tombol a kánikula, ilyen időben aki csak teheti otthon marad a hűvös szobában és várja az esti enyhülést. Én is így tettem, amikor váratlanul megszólalt a telefonom: – Nem volna kedved kirándulni ide a környékbe? – kérdezte tőlem […]

Posted by
Posted in

Veled – nélküled

Én egy ostoba játék voltam létedben, te erőszakkal álltál szemben velem. Fájdalom, mi a hibára rádöbbentett, ha nem kapaszkodom, talán jobb lehet. Hiába éreztem, marja tetted lelkem, a megpróbáltatástól senyved testem. Az erőmet tehetetlenül vesztettem, éreztem, gyenge vagyok veled szemben. Talán az lett volna jobb, meg sem ismerlek, nélküled sokkal boldogabb lehetek. Nem pánikolok miattad […]