Az az elvarázsolt mosolyod tartja bennem a lelket, A nyárutó kínos ragaszkodással többé nem ölelget. Hűvösen mar bele húsába karmaival a szél, mint holló, Vállára száll, majd mellé repül az avar, szemébe hulló. Válaszra kér, reakciót süvölt az ég, hangunkra várva, Az utcán rohan el mellettünk az Ősz, mint valami árva. Kabátot húz, és bakancsot […]
Lágyan játszanak a fények az utcasarkon, Mint víztükörben, látom őket az ablakokon. Egy-egy kósza járókelő ténfereg csak lassan, Az ég sötétje rájuk vetül, mint éjfekete paplan. Ketten vagyunk az utcán, a néma beton meg én, A parki padra világít rá néha egy kallódó fény. Mintha utcazenész volna, este is muzsikál, Sok-sok kemény hátú, fekete kis […]
Ki csak novemberi látogatója Szomorú, lehangolt temetőnek, Az fiatal, s ősök csontjai Feletti kő nem tudja, kit takar Az idő törvényszerű lépései Korban araszoló látogatónak Gyakori helyszínné avanzsál Károgó varjak lepte köveket Eltemet, s kedves emléket őriz Arról, kinek sírkövén gyertyát gyújt, Merengve méláz át órákat Fátyolos mosollyal ősz végi ködben A […]
Rózsa Iván: Isteni Diego Kik támadtak, mondták: önmagad ellensége vagy! Kik irigyeltek, mondták: húzd meg végre magad! Bárki, bármit is mond: a futball-király voltál! Isteni Diegónak kijut egyszer egy házi oltár… Minden idők legnagyobb labdarúgója: Kegyeletét előtte az egész világ lerója. Argentína egyenlő: Evita Perón, Ferenc pápa? Inkább szavaznak most az emberek Maradonára… Budakalász, 2020. […]
A szerelmedért Hunyorgó csillagok az égi rónán, Hold közeledik ezüstös hintóján, indigó éjben már fénycsókok gyúlnak, didergő felhőn fagyos könnyek kúsznak. Az égbolt ékes pompájában ragyog, aranylant szavával hívnak angyalok, megbűvölve állok, nézve a csodát, megsimogatnám az ég lágy bársonyát. A legszebb csillagot lehoznám neked, gyöngyökké formálnék harmatcseppeket, ezüst Hold sugara lenne a létrám, csillag-zuhatag […]
Talán… Nyújtózó csönd ásít, bennem mosoly éled, a perc táncra csábít, őrzi még emléked. Árny lopózik, őszt hoz fáradó szívembe, nincs jogunk vágyunkhoz, könnycsepp hull ölembe. Bemocskolt emlékek szennye és árnyéka, szavaktól festékes sorsunk martaléka. Nem várlak már téged, elfogytak álmaim, nincs hová megtérned, megölted vágyaink. Talán majd a holnap elhozza a varázst, és szárnyakat […]
Talán leomolna… Bíborkönnyeket hullajt az alkonyat, sírokon kicsiny mécsesek ragyognak, a földre hulló krizantémok szirma, mint lelketek, olyan hófehér, tiszta. Néma csönd – belül zokog a fájdalom, szitáló ezüstköd fénye átkarol, szél oson hozzám – érzem, hogy simogat, miként kezed egykor lágyan, finoman. Fakó ágon szürkeség ölt alakot, merengőn nézem a sírfeliratot, talán ha meleget […]
Rád gondolva Milyen rég volt, mikor érinthettelek, most szomorúságban élem napjaim, én múltunk emlékeiért reszketek, míg hullámcsend mossa a tó partjait. Csókod simította fáradt szememet, rövidke boldogság, csak ennyi jutott, álmaink temették rozsdás levelek, miközben a bíbor Nap vízbe bukott. Rád gondolva újra élem a varázst, indigóéjben kereslek szüntelen, egy gyengéd mosoly a gyermekünk arcán, […]
Őszi tánc Lassan hull alá, csillan a fényben, Eltévedt levél rezesen ragyog, Vörös-selymét teríti a szélben, Életre kelve szállnak a dalok. Lombot hullatnak az erdő fái, Keringenek aranyló ruhában, Egy porszemnyi lét semmivé válik, Reszketeg árnyak futnak utánam. Itt, hol a csendben ringat az álom, Nesztelen táncuk új jövőt ígér, Gomolygó köd ül a néma […]
Tiszta fénnyel Lobogjon égő, tiszta fénnyel az első gyertya szelíd lángja, szívekbe költözzön a béke, gyűlölet ne kaphasson szárnyra. Néptelen utcákon félelem, bezárt ajtók mögött reszketőn éled a hit, sötét éjjelen gyógyítva beteget, szenvedőt. Hófehér, ezüstös tisztaság, átölel lágyan a szeretet, láttatja advent szép csillagát, lelkünkben a hívő gyermeket. Végtelen csend terül – semmi zaj, […]
