Posted by
Posted in

Honnan tudhatom?

Ha az ajkaink nem is mozognak közben, a lelkünk mindig felteszi ezt a kérdést: Honnan tudhatom, hogy jól döntök-e? Mindig bizonyosságot keresünk, mielőtt választunk, mert sokszor és sokat csalódtunk. A következő döntésünknél pedig szeretnénk ezt megspórolni. Akár egy új munkahelyről, utazásról vagy kezdődő szerelemről van szó. Honnan tudhatom, hogy nem sajdul bele ismét a szívem? […]

Posted by
Posted in

Pillanat

Csak egy pillanat műve az egész. Egy pillanat, ami alatt csoda, vagy tragédia is történhet. Mitől függ, hogy éppen melyik? Senki sem tudja. Hogy a sors szól közbe, vagy egy felsőbb hatalom, nem tudni. Csak azt, hogy most még itt vagyunk, utána pedig ki tudja? Nem kell minden nap arra gondolni, hogy meghalhatunk, de azt […]

Posted by
Posted in

Az őszi szél oboája

(3 soros-zárttükrös) Kint a mező szélén van egy romház, Tanya volt valamikor, nincs már máz… Kint a mező szélén van egy romház. (apeva) Kinn, Távol Mindentől, Áll egy üres Roskadozó ház. * Ajtó félig leszakadt, ablaküvegek betörtek, Legyek itt már nem járnak, megdöglöttek, elköltöztek… Ajtó félig leszakadt, ablaküvegek betörtek. Nincs Ablak, Sem ajtó Rajta. Már […]

Posted by
Posted in

Ave Maria

Ave Maria Ködös október lidérces homályában Mikor az embert mélabü tartja hatalmában Megszólal a litániáró hívó harang Máriát dicsérni,segítségéért esdekelni Az oltár előtt kiderül a világ a lelkünkben Apró harangok csilingelnek szüntelen Helyére kerülnek az eltávolított keresztek Mit szívünkből csaknem kiégettek Hattyú fehér hajam, kisimult homlokom A szűz lábánál az imám kisimítja lelkem Vagy, ha […]

Posted by
Posted in

ÉN MÉG HITTEM A JÓBAN

Mint a gyémántot Csiszoltad bánatom Drágakőként adtad S ez lett a halálom Hittem a jóban Hittem az őszinteségben S ez lett a végzetem Tőrt döftél szívembe Nem volt kegyelem Sírtak fennt a csillagok Sírt a sötét éj Potyoktak könnyei Szomorúan nézték Az óceán habjai Még a kőből is könny fakadt Patakokban csorgott Futott a réten […]

Posted by
Posted in

S. F. : Kinyílt már a Hold az égen

Kinyílt már a Hold az égen   Kinyílt már a Hold az égen, Virág nőtt a sötét éjbe.   Rövid árnyékot festeget, Magasan jár az ág felett.   Madár repül, mélybe szédül Villanydrót elébe feszül…   Zörrennek a zord huzalok Vízbe hull az esti dalnok.   Nagy szemével távcső nézte, Tollaiból szirmot tépett.   Kerülgetem […]

Posted by
Posted in

Őszidő is lejár…

Van, hogy az őszidő is lejár, neki is biz’ véges az ideje, A szép színes világnak -avar véggel- is eljön egyszer a vége! Az ősz is lejár, neki is véges ideje, biz’ szabott a léte! Van ez a hol kellemetlen, hol nyirkos is… szűkölő, redőny-ködfátyol, Ha látni akarunk, sohasem engedi, éppen bűvölő a fátyol. Bandukol […]

Posted by
Posted in

Magyar Golgota

Magyar Golgota. Gondoltuk volna, valaha,hogy Budapest lesz a Magyar Golgota. Földbegyökerezett lábakkal állunk S megrendülve és felháborodva Ha kitekintünk a déli határra A múlt ősz megváltoztatta életünk Gondoltuk: kicsordulhat a kedvünk Hogy egy nap jégcsapokba ütközünk Köddé válhat minden reményünk Mert a sátán kutyái minket elátkoztak Reményeink pőrére vetkőztették Terveinket,álmainkat megsemmisítették A város élére bűnös […]

Posted by
Posted in

Isten kezében

Isten kezében A szürkület rémes álma kísért Homlokomon kiült a verejték Gyermeksírás hallatszik az éjben ? Vagy bűneink lubickolnak a légben Kéjesen vihognak az árnyak Valahol éppen emberi torkot átvágnak Érzékeim félre billentek Földi törvényeink megnevettettek A rám zúduló káromló világ Dörömböl fülemben,süketté válok A véres torkolattüzek fényárját Ha követem szemem világát kivájják Útjainkat sorban […]

Posted by
Posted in

Régi falusi spájz

Edit Szabó : Régi falusi spájz . Bizony, régi emlékként tér vissza mikor még a spájzba kutakodtam, nem volt ugyan elzárva előlem, mégis szülém volt a kezelője. . Tele volt az minden “disznóssággal”, felkötözve lógott a kamrában, szalonnák, sódarok és kolbászok megfüstölve vártak fogyasztásra. . Zsíros bödön tele volt egészen, bizony ízlett a finom kenyéren, […]