Posted by
Posted in

S. F.: November

November   Kócoli már a szél A fűznek sárga haját Zörgeti a nádszál Május suhogó dalát. Fölragyog a nap is, Tán ez évben utolszor, A múltat idézi Minden csupasz ágtorzó: Úszó levelet néz, Szépül, tükröz az emlék?… “Nyarat siratni kár! Asztalunk terítve már Hullámzó abroszunk Alatt vadludak szállnak. Körbeért az égbolt, Meztelen fürdünk újra! Rügyeink […]

Posted by
Posted in

Ecsetvonások

A nő festeni kezdett. Nem tervezte, csak így alakult. A padon ülve akart pár csendes percet kiszakítani magának a napból, néhány falevélsusogással eltöltött percet. Nem volt előre meghatározott időkeret, már ötnek is örült volna. Aztán ott volt az a papír, meg az ecset. Egy kislány festhetett valamit, nem volt egészen egyértelmű, minek is indult, de […]

Posted by
Posted in

A kis légy

A kis légy. A nyáron Vendike unokám kedves vendégünk volt. Huncut mosolya kedves lénye mindenkit elvarázsolt Az állatok szeretete volt különleges ismertetőjele Apraját és nagyját egyformán rajongva szerette Egyetlen kívánsága, hogy a vadasparkot láthassa Legnagyobb öröme ha az állatokat simogathatta Cicák, kutyák mindig meleg simogatásra vágynak Vendikében csupán szerető jó partnert találtak Az apró rovarokat […]

Posted by
Posted in

Az élet és a halál misztikuma

Edit Szabó : Az élet és a halál misztikuma . Fény egy élet születése, gyermekévek ünneplése, örömkönnyek kicsurrannak, köszöntenek új Nap alatt. . Gyermekévek hamar telnek, megelégszel az élettel, Föld felett jár néha lelked, boldogságot nem felejted. . Mi lehet az élet célja ? minden ember megtanulja, tapasztalás a sors felett, hallgatag fény a Hold […]

Posted by
Posted in

Szeretni kéne kicsit

Már semmi nem a régi, mert tova tűnt a szeretet. Átvette helyét a közömbösség és a gyűlölet. Mi lesz ennek a vége? Már nem nézünk egymás szemébe. Idegen a másik, pedig vele élünk. Ütünk, marunk, szavainkkal döfünk, keblünkre már senkit nem ölelünk. A régi ismerőst nem ismerjük meg, mert talán Neki kicsit jobb az élete, […]

Posted by
Posted in

Megöregedtünk

Még mindig olyan szép vagy mint rég, mondod és én boldogan mosolygok. Csókot adok válaszként arcodra, mert tudom kegyes hazugság az amit mondasz, hisz eljártak felettünk az évek. Megöregedtünk kedvesem! Meg- meg remeg kezünkben a csésze, de ez már a mindennapok része. Lábaink lassan haladnak, ott ahol régen futottak. El- elbóbiskolunk napközben már. Szívünk nem […]

Posted by
Posted in

A legszebb fájdalom

Nehéz pillanat volt az mikor megszülettem mert Anyám arca a fájdalomtól eltorzult de szeme nevetett. A szíve nevettette azt. Magához ölelt és azt mondta nehéz volt de megérte és lassan a szülés fájdalmait feledte, mert ahogyan Ő mondta a legszebb fájdalom az ha valakinek életet adhatsz amit egy egész életen át tartó felelősség követ mert […]

Posted by
Posted in

Kérnéd még

Kérnéd még kezem, hogy nyújtsam feléd, de erős már e kéz. Kérnéd még csókom, de már elcsókoltam. Kérnéd még, hogy simogassalak, de már elfáradtam. Kérnéd még, hogy hallgassalak meg, de ma már jobb a csend. Kérnéd még lelkem dalát, de már eldaloltam minden dallamot. Kérnél, még de adni már semmit nem tudok, mert összetört lelkemet […]

Posted by
Posted in

Tarka pillangó

Szürke volt minden, de Te betoppantál Fénnyel mindent beborítottál Szemedbe néztem és mindent feledtem Nem érdekelt a gond a bánat Elhittem szép a világ hisz ezt sugározta felém egy ragyogó szempár Szavad simogatta lelkemet úgy ahogyan kezed testemet Hálával dalolt a lelkem, köszönve a sorsnak hogy elhozott nekem Mit szeretnék? Mi az álmom? Nem titok, […]

Posted by
Posted in

Tiszavirág minden

Egy pillanat és ami volt,már nincsen Volt ölelés és csók de az tegnap volt Tiszavirág minden Biztos pont az nincsen, mert ami ma valós az holnapra szertefoszlik szépen Kiderül, hogy színjáték volt csupán a szép, az amitől a szív oly sokat remélt Boldogság és mámor,majd lehull a fátyol Tiszavirág minden Én hittem szerelmedben mert hinni […]