Posted by
Posted in

Házad előtt

Ma házad elé vitt a lábam Ablakod előtt álltam Csendes volt minden Mozdulatlanul nézett a sárga virág a függönyről az utcára Kicsit megkopott a színe, mert tovatűnt aranyban csillogó fénye Fájdalmasan nagy volt a csend, csak lelkem zokogott, mert feltörtek a régi szép emlékek Vártam, hogy kinyíljon az ablak és azt mondd, de jó, hogy […]

Posted by
Posted in

Véget ért

Véget ért, tudom, de Te vagy minden gondolatom Szerelmem fénye cseppet sem kopott Veled, de nélküled ébredek, minden reggelen Ilyenkor becsukom a szemem és azt álmodom, hogy ott vagy velem Szép az álom, mert karod ölel, és csókod hevít Ó, Veled oly boldog voltam mindig Ma már távolról szeretlek, mert magamhoz már nem ölelhetlek Hiszek […]

Posted by
Posted in

Ó, mi lett velem

Ó, mi lett velem, mióta nem vagy velem. Kóborlok utcákon, tereken Sírok és ritkán nevetek. Beülök egy presszóba egy süteményt kérve, de keserű az édes, mert sehol nem vagy. Kérek egy kávét, gondolván jobb lesz. Nem teszek bele cukrot, mert tudom attól sem lenne édesebb. Így üresen keverem a kávét, míg felfedezem a könnycseppet a […]

Posted by
Posted in

Találkozunk újra

Oly nehéz nélküled. Neved suttogom, szüntelen. Hiszem, hogy találkozunk újra, mert kívánságom ajkamat úgy hagyja el, mint egy ima, és az imák meghallgattatnak, ugye? Akkor boldog leszek újra. Olyan mint mikor velem voltál, és lelkembe tavaszt varázsoltál.

Posted by
Posted in

Ki lesz?

Ki törli le könnyeimet? Ki nevet velem? Ki fogja kezem? Ki az ki a világomban boldog lesz velem? Kinek kezét foghatom meg én, hogy bevezessem oda, hol kettőnknek lesz igazi otthona? Azt, hogy ki lesz a társam csak az Úr tudja, és talán egyszer el is hozza.

Posted by
Posted in

SZERETLEK

Szeretlek, egyszerűen csak szeretlek, és ebben az egyetlen szóban benne van minden érzésem, mert szeretni a legszebb dolog az életben. Oly jó magamhoz ölelni téged, illatodat érezni, szíved dobogásával feltöltődni. Varázslatos érzés ez, ami akkor is kísér, mikor ajkunk, csókba forrva, nem érhet össze. Szeretek karjaidban pihenni, álmodozva reményeket szőni. Szeretlek, egyszerűen csak szeretlek, de […]

Posted by
Posted in

Már csak…

Már csak a kapukód maradt. Mit éjszakánként sorolok. 4345 és vége, mert a kódnak már nincs jelentősége. Nem mondod már, hogy siess, mer várlak nagyon, kedves. Nem nyílik már a nehéz tölgy kapu lassan, hogy zsírozatlan nyikorgásával üdvözöljön. Nem állsz az ajtóban, kezedben virággal várva és a pezsgőt sem hűtöd az öreg hűtőben. Nem látom […]

Posted by
Posted in

Már nyomokban sem

Már nyomokban sem vagyok önmagam, mert árnyékként követlek, és ahogyan te szeretnéd, úgy élek. Szavam, rég elapadt már, hisz mit is szólhatnék? Megszoktam már, hogy az utolsó szó, mindig a tiéd. Az irántad érzett szerelem kötött gúzsba, de nem sírok már, csak nevetek rajta. Keserű a nevetés. Hagytam, hogy átformáld lelkem. Jelenem, magamnak köszönhetem. Bólogatok […]

Posted by
Posted in

Kéne egy dal

Kéne egy dal, amit hallgathatok majd. Kéne egy dal, ami vigasztal. Kéne egy dal, ami elhozza lelkembe a tavaszt. Kéne egy dal, ami azt mondja, nem az a boldog, aki ravasz., mert a boldogság az más. Kéne egy dal, amit dúdolhatok majd. Kéne egy dal, ami mosolyt varázsol arcomra. Kéne egy dal, ami az én […]

Posted by
Posted in

Imára kulcsolt kézzel

Imára kulcsolt kézzel, hazavárlak, minden éjjel, de csendes a ház. Nem fordul a zárban a kulcs. Hiába az ima, nincs az, ami volt valaha. Boldog nappalok, édes éjszakák. Mind, mind, a múlté már. Imára kulcsolt kézzel, hazavárlak, minden éjjel. Miért lett múlt a szép? Hova tűnt a remény? Miért oly zord most a világ? Kérdések! […]