Posted by
Posted in

Már, nem

Nem fekszik már hideg kőre. Nem kér már kenyeret Magától sem kérdezi, miért van az, hogy engem senki nem szeret? Hópaplan sem takarja már testét többet. Érte már senki semmit nem tehet. Szakadt paplanja még visszavárja, de fejét már nem hajtja rája. Égi mezőkön sétál. Virágzó kertekben, nyugodt a lelke. Találgatják, kik arra járnak, hogy […]

Posted by
Posted in

Ugye felébredünk?

Ülök a teraszon, testes vörösbort kortyolgatok. Lenyűgöz az est csendje, amit néha a szomszéd kutyájának az ugatása tör meg. Gondolataim oly messze járnak, de nagyon nem tudok elkalandozni, mert, az éles ugatás visszahoz jelenbe. Apámat látom a diófa alatt, aki minden este teletöltötte poharát gyöngyöző borral, majd megfogta a poharat, hogy lássa, hogyan csillan meg […]

Posted by
Posted in

Ez, nem mese

Az öreg csendesen ült a diófa alatti kis padon. Cigarettára gyújtott, majd ujjai között forgatta. Kívánta azt a mérget, de tudta nem kéne már az neki. Csodálkozott is az asszonya, mikor kérte, hogy vegyen neki egy dobozzal, elevenítette fel a pillanatot és maga előtt látta az asszony döbbent arcát. Húsz éve már annak, hogy letette […]

Posted by
Posted in

Csatorna

– Főnök, kiástuk, jöhet a víz. – Mit ástatok ki? – Hát, amit kért. Eltartott egy darabig az igaz, de ki van ásva. – Mi az, amit kértem, hogy ássatok ki? – Hát a csatornát, ami összeköti a házát a Balatonnal. – Én nem kértem ilyet. – Akkor temessük vissza? – Jó lenne. – Oké, […]

Posted by
Posted in

Küldj egy jelet

Ó, Istenke! Karácsonyra kéne, mert apának és anyának nincs rá pénze. Térdepelt a templom falai között, kezét imára kulcsolva az apró fiúcska. Délután volt, kevesen voltak, csak néhányan imádkoztak. Iskolatáskája a pad mellett hevert, míg a picinyke fiúcska az Istenkével beszélgetett. Tíz éves lehetett. Oly hittel kérte a szép ünnepet, hogy a hátsó sorban ülő […]

Posted by
Posted in

Ünnep

Kezében gyűrött ötszázast szorongatva, arcán mosollyal mélyen alszik. A régi kopott szürkés, felismerhetetlen mintájú takarója fehérre cserelve, öleli körbe testét. Valami szépről álmodik Ő. Ő, akinek az utca az otthona és aki tegnap még boldog, boldogtalannak, kellemes ünnepeket kívánt. Furcsa volt hallani hangját mert soha nem szólított Ő meg senkit és nem is kéregetett soha, […]

Posted by
Posted in

A madárka csókja

Égeti kezem a felforrósodott vas de nem engedem, még jobban, erősebben szorítom. Úgy mint aki erőt akar meríteni a kis belvárosi ház gangjának vasdarabjából. Kapaszkodom ebbe a vasba mikor elgyengülök és bizonytalan vagyok. Csend van. Az ablakok zárva és a sötétítők is behúzva mindenütt. A hómérő higanyszála közelit a negyven fokhoz. Felnézek az égre és […]

Posted by
Posted in

Fényképed az íróasztalomon

Nézem a fényképed, itt van szemben velem, nézem szép szemedet, magas homlokodat, őszülő hajadat. Szemüveged mögül tűnik elém szemed. Barna szemeidet hosszan szemlélgetem s mintha te is engem, pont engemet néznél. És ahogyan nézel, mintha mosolyognál.   Látom drága arcod, kedves tekinteted. Miért, hogy rám már csak a fényképről vetheted? Ahogy így mosolyogsz, az ajkad […]

Posted by
Posted in

Zajos a sírkert csöndje

Zaj ömlik velem a sírkert a csöndjébe, Kedvesem, jöttem, mert Te itt laksz örökre… Anyám te is, távoztatok mindörökre. Sírás, hüppögés, neszezés, halk mondatok, Fütyülnek a közelben menő vonatok… Valaki hangosan jajdult is, belerúgott a síremlékbe, Fáj neki, de hangosan átkozódni nem mer… könny a szemébe… * (3 soros-zárttükrös) Halottak napján a kis gyertyafények, mint […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ok-osság

Rózsa Iván. Ok-osság Rájössz az ok-okozati törvényre, Immár bölcs és okos lettél. Ráemeled tekinteted az égre, De nem felejted: a Földre születtél. Budakalász, 2020. október 29.