Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ok, okozat

Rózsa Iván: Ok, okozat Az ok egyben okozat, Az okozat már ok is. Egyben látod immár a dolgokat: És rögtön tudod, ki hamis. Budakalász, 2020. október 29.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Beavatás

Rózsa Iván: Beavatás Beavatott az életbe maga az élet, Felnőttként éled meg már a lényed. Megértetted minden dolog lényegét: Szenvedésből elég volt, és legyen is elég! Budakalász, 2020. október 29.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Égi tisztás

Rózsa Iván: Égi tisztás Kinek hosszabb az ösvény, kinek rövidebb: De az út mindenkinek ugyanoda vezet. Célba érünk, megpihenünk a közös tisztáson: A felhők felett már csak nevetünk földi rongyrázáson. Budakalász, 2020. október 29.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Versenyfutás az Idővel

Rózsa Iván: Versenyfutás az Idővel Mint egy kis béka, kinek már csak pár harmatcsepp jut: Szaladsz az Idő előtt, de Ő mindig utánad fut… Egyszer majd meg is előz, várd ki nyugton Véged: Vállald fel Sorsod, és megkapod Tőle az igazi Éned! Budakalász, 2020. október 29.

Posted by
Posted in

Ellopott emlékek!

Halottak napján ünneplő ruhát öltenek a temetőkertek, mindenütt virágok, gyertyák, koszorúk, mécsesek. Magamban állok a jéghideg, néma márvány előtt, könnyek árja messzire elkerüli szemeimet. Az emberek suta vigaszként azt mondják, emlékezz vissza a boldogító szép emlékekre. Fontolgatom: milyen igaz…jó tanács, de mi van, ha nincsenek szép emlékeink? Nem mindenkinek adatik békés, boldog, felhőtlen, szeretettel teljes gyermekkor. E […]

Posted by
Posted in

Agyra vágyók

A házban túl meleg volt. A ventilátorok mentek egész nap és egész éjjel, de nem tudták visszahűteni a rendszert. Mindenen finom por ült, ettől a forróság még elviselhetetlenebb volt. Egyszerre túl sok ablak pislákolt, elmosódott feliratok rezegtek. Ki kellett volna tágítani a házat, de az lehetetlen volt. Talán, ha találnánk másikat? – vetődött fel. Hiába […]

Posted by
Posted in

Álmodunk jókat!

A sötétség… oly’ nagyon mohó, Elnyeli a fényt… így nem bohó. A sötétség… több mint az árnyék, Nem érdekli… fény hiány fájjék. Sötétnek is vannak árnyai, Életnek is fájó pontjai. Sötétben nem látjuk a rosszat, Csukott szemmel álmodunk jókat! Vecsés, 2003. június 14. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Temetői avarban térdelek…

(3 soros-zárttükrös) Itt vagyok a temetőben és az avarban térdelek, Előre nagyon lassan, hittel tele, vizesen megyek… Itt vagyok a temetőben és az avarban térdelek. Bánat és ízületi fájdalom, Halottaimhoz már nagyon vágyom. Így járom körbe a sírjaikat, És képviselem, hmm… a sarjaikat. (anaforás, dupla belső rímes, 3 soros-zárttükrös, önrímes) Mai modern világban, sokan nem […]

Posted by
Posted in

Gyász…

Halottak napja. Meghalt a biztos remény. Temető. Mécses. * Míg sírhant nedves, Gyászidő is szükséges. A gyász is véges… * Még sírhant nedves. Szárad! Gyászidő letelt… Sír gyorsan szárad. * Sírhant nem nedves. Száradt! Gyászidő elmúlt… Élet megy tovább. * Száraz sírhalom, Özvegy meg locsolgatja. Könnye kiszáradt. * Száraz sírhalom. Múlik lassan az idő… Magány […]

Posted by
Posted in

Temetői kíséret

A halottaink… ismeretlen ismerős? Versben és haikuban… Vajon élek, mint ki, mindent feladott már? Vagy, mint ki nem tudja, a halál erre jár? Úgy élek én, mint ki, őt nagy szívvel várja? Nem hiszem! Életnek ő nem ajándéka! De nála van és ő borítja életre fekete leplet, Van, ki addig sem találta életében ha, fényt […]