Rózsa Iván: Partita Az égiek már a mi dalunkat játsszák… Míg a földiek az ő agyukat játsszák… Majdan ki ide megy, ki pedig amoda: És van, aki senki és semmi, sehova… Budakalász, 2020. október 16-17.
Rózsa Iván: A legjobb prímás Az első időkben kevesen voltunk… Talán mindenki maga egyedül… De odébb van még végünk és holtunk: És Isten is már nékünk hegedül… Budakalász, 2020. október 16.
Rózsa Iván: Felhők felett Berlin felett az ég… Budapest felett az éj… Az ég persze mindig kék: Kinek, mi látszódik épp… Budakalász, 2020. október 16.
Rózsa Iván: Hidd el! Már a végtelenben éled meg a véged: Meg kell, hogy szűnj; hogy megtaláld éned. Igazi éned az egótól fosztott éntelen éned: És mindez érted van; hidd el, érted! Budakalász, 2020. október 16.
Rózsa Iván: A végtelenben él… A végtelen türelem is egyszer véget ér: A bizonytalan ember a haláltól félve fél. A számító kis senki kalandja kész rémregény: Örökké él, ki talán végtelenszer és egyszer él… Budakalász, 2020. október 16.
Kék,sárga, lila hervadó virágok Rozsdafoltos, hullongó levelek… Hűvös szél fúj, eső cseperészget Újra sötét felhők borítják az eget. A bokron itt-ott hóbogyó fehérlik, Gyermekkori emlék képe integet… Cipőm alatt dió- s mogyoróhéj. Diósgyőri udvar, rád visszarévedek.
Avarszag a levegőben Őszi ködök gomolyognak A szél füst csípős szagát hozza Lábam holt levelet tapos Lábam holt levelet tapos Nem erdőben, csak egy parkban! A szél füst csípős szagát hozza Szemem lassan könnybe lábad Lábam holt levelet tapos Nem erdőben, csak egy parkban! Hogy hiányzik az az erdő! Torkom sírás fojtogatja […]
Pálinkás elvtárs ! A hiúság vására birtokba vette hazánkat Meghalt az erkölcs? Vagy pucér lett a világ Összekeveredett sajnos az álom,s a valóság A szeretetlenség tűnik köztünk barátnak Pálinkás elvtárs is gyorsan színre lépett Őszülő koponyájában sorvadnak a giruszok Vagy birtokába vette a vénség-amnézia Vagy vizelni ingerli a duzzadt prosztata Talán nagyon fáj királyi felségének […]
– Én mondom a magamét, – Te mondod a magadét Nem párbeszéd ez barátom csupán páros monológ.
A nyár kincsei Egy kis marék kavics Mit az őszbe magammal hoztam. A folyó közepén voltak. A zátony most alacsonyabb. Felettük úsztál, míg én csak vártalak. Egy kis marék kavics A markomban a jövőre várnak Kilátót kerestem, rátaláltam . Körbefolyt az áramló idő Míg te a távokokat hasítottad benne. Egy kis marék […]
