Posted by
Posted in

Önbizalmatlanság

– Maga még itt? – Jaj, ezer bocsánat, szerkesztő úr, de nem merek kilépni azon az ajtón. – Mi van magával, Géza?! – Hát, nem is tudom. – Magának nincs meg a kellő önbizalma. Na induljon! – Dehát ott a külső világ. Én inkább itt maradnék belül. – Marhaság, tegye ki azt a vesszőt, és […]

Posted by
Posted in

Üzen az ősz

Üzen az ősz Sarkunkban ezután az ősz toporog, fényereje erősen visszafogott. Lehet a tartalékot gyűjtögetni, közel a tél, az új évszak üzeni.   Ne gyászold búsulva a forró nyarat, adott tömérdek éltető aranyat! Öltöztesd fel a szíved színes díszbe, legyen minden vágyad kielégítve!   A küzdelemnek nem lehet kétsége, tekinteted vesd tetteid végére! Hőn áhított […]

Posted by
Posted in

A hazugság önmagában…

Hétköznapi pszichológia A hazugság önmagában lévő, önmagát generálja, És addig tartja fönt magát, amíg egy újabb nem degradálja. A hazugság könnyen eladható, nincs, aki moderálja És Az emberek lelkét ötödik hadoszlopként biz’ generálja. Politikai hazugság országot és embert rongálja. Vecsés, 2020. március 25. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ezt a verset ketten írtuk

A „Százhúsz szonettből álló lírai rekviem”, ahogy Szabó Lőrinc e verseket nevezte, régi-régi ismerősöm. Bár már korábban is olvastam némelyiküket, először férjem halálakor lapoztam végig a karcsú kötetet.   És a gyászév alatt mindegyre visszatértem szonettjeihez A huszonhatodik évnek. Nekünk akkor huszonnégy év adatott. És mi történt most? Másodjára lám szűkmarkúbb lett a Sors: nekem […]

Posted by
Posted in

Hogy is van ez, gyerekek?

Hogy is van ez, gyerekek? Hogy az anyukátok így  megöregedett? Hogy múltak el ily észrevétlen az évek, hogy gyengült így meg a test és vált egyre szomorúbbá ez a lélek?   Hogy is van ez, gyerekek? Ti sem vettétek talán észre a változást? Nagyon gyors volt, szélnél sebesebb az ütem, néha azért lassíthatott volna! Vagy […]

Posted by
Posted in

Az összefolyó időről

Szétbogozni nem tudom. Összefolyik az idő. Régen is így lehetett, csakhogy időm se volt, hogy ráfigyeljek. Most viszont figyelek, és egyre kellemetlenebb beismerni: az idő összefolyik.   Az emlékek is mind veszendőbe mennek… Hogy mi történt pár napja, vagy valami tegnap történt-e, tegnapelőtt-e, vagy két, avagy három hete éppen…   Hogy ebben, vagy már abban […]

Posted by
Posted in

Zsebben vándorló hatalom

Zsebben vándorló hatalom Hogy mit produkált a politika az elmúlt évtizedek távlatában A modern világban elképzelhetetlen csupán Magyarország kereteiben s az újkori mese-regényeiben. Mikor egy hatalom kipukkad módszerváltozásra kényszerül Mikor kiürül a korrupció zsákja Lelkiismeretét gyorsan zsebre vágja Hát az új hatalom hova rejtőzködik talán csak nem füstté váltak értékei? Az értékcsökkenést talán megelőzhetik Így […]

Posted by
Posted in

Szemtől szembe

Edit Szabó : Szemtől szembe . Zöld erdőnek szélén kis pataknak partja, szomjas állatoknak italát megadja. . Fák lombja hűsíti, nádas legyezgeti, bátran mehet állat, nem zavarja senki. . Őzike széjjel néz őszi erdő szélén, magas fák árnyai alatt megpihenvén. . Napsugár tükrözi aranysárga fényét, erdőnek rejtekén biztosítja fészkét. . Világgal szemben áll bátor erdő […]

Posted by
Posted in

Leszek egy…

Leszek egy emlÉK, Hogy eszedbe juthassak. Leszek egy fénykép, Hogy onnan lássalak. Leszek a BORú, Hogy véredként folyhassak, Leszek ÉN magam, Hogy testemben áshassak.

Posted by
Posted in

Színes köntös (Őszi hálaének)…

Állok kicsinyke szobám ablakában és nézem amint a vidám, Napsütéses nyár homloka felett árnyak gyülekeznek. Látom ahogyan a  mennyei festő óriás palettáján már Kikeverte az ősz pompás színeit: rozsdabarna, sárgászöld, Rőtvörös és bíborszín foltok tarkítják a természet Isten által szőtt, a Földre szabott, színes köntösét. A fák is elhullajtják levélruhájukat, leveleik szép Rendben, némán szállingóznak […]