Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Örök ellenzéki?

Rózsa Iván: Örök ellenzéki? Nem vagyok mai fiú, 1959-ben születtem. És életem hat évtizede alatt nem csápoltam még egyetlen Magyarországon fennálló rendszerre sem. Az átkosra sem, a mostanira sem. És úgy érzem, nem is volt rá okom. Nem az én hibám elsősorban ez a fenntartás, netán szembenállás. Nem éppen történelmünk dicső korszakaiban éltem eddig. Az […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Oltás-mizéria

Rózsa Iván: Oltás-mizéria Bizalmatlanok az emberek. Csoda ez, hogy ennyi botrány után már nem igazán bíznak a vezetőikben? Akik vizet prédikálnak, s nekünk is ajánlják, szinte kötelezően előírják ezt, míg ők közben bort isznak. A magyar lakosság töredéke akarja egyáltalán beoltatni magát. Hogy lesz így nyáj-immunitás? És ez a kisebbség is inkább az amerikai vagy […]

Posted by
Posted in

Karácsonyi telefonhívás…(A megtalált vonatjegy története)

Pillanatképek életem apró történéseiből… Hideg, nyirkos tél van, a város vastag ködbundába burkolózva álmodik az elmúlt nyár melegségéről és sóvárogva várja újra a tavasz feltámadását. Már csak egy nap választ el bennünket Karácsonytól, a szeretet ünnepétől. Házunk előtt dideregnek a fák csupasz ágai. Bent  a szobában kellemes meleg van. Amíg mindenki lázasan készülődik a családi ünnepekre, […]

Posted by
Posted in

Plasztik Karácsony….

Az idei évben is elérkeztünk az utolsó hónaphoz, Melynek neve: December, a Karácsony hava. Az Idő hatalmas óráján lassan ballagnak a mutatók, Lassan, de biztosan mutatják az évnek végét. A világ lázasan készülődik, ragyogó fényárban úsznak A városok. Csillogó fényfüzérek kúsznak fel a fákra, Fénykapuk és vakító feliratok fénylenek mindenfelé. Csupán az emberek szívében lesz egyre […]

Posted by
Posted in

A kétezer éves kisded…

December első napján, hideg téli időben A jeges szél arcomat boronálja, miközben Városunk Főtere felé visznek lépéseim. Ahol adventi sürgés-forgás látványa fogad. A Főtér közepén hatalmas fenyőfa Magasodik, szorgos kezek éppen Csillogó-villogó fényruhába öltöztetik, Amint illik az ünnepi hangulathoz. A teret körbefogják az árusok fabódéi. Kapható itt minden: hurka, kolbász, Forralt bor, meg mindenféle enni-innivaló. […]

Posted by
Posted in

Túlzón szerető emberek

Az önmagukat túlzón szerető emberek, Sosem a megbízhatóbb, legbátrabb emberek. Nem lehet egy embertől olyat követelni, Amire nem képes, nem adatott meg neki. A halál óráját, nem lehet megválasztani, Időpontra, célszerű nagy türelemmel várni. Persze élet faramuci, közbejöhet bármi… A környezeti csend már izgatottá válik, Látni, a távolban már többször is villámlik… Én békésen elalszok, […]

Posted by
Posted in

A tél csókja

Már érzed, hogy közelít, időnként felborzolja hajad, reggelente lopva megcsíp, s ellenőrzi egyensúlyodat.   Ölelése egyre bátrabb, mégis kabátban fogadod. Bája elkápráztat az úttalan utakon.   Türelmed próbálja, míg eljutsz a célodig: gyalogolhatsz, vezethetsz, tükörsima úttal kecsegtet.   Elronthatja a napod, ha széthányja a ködpárnákat, vagy új szelekkel szállít havat, számlát, lázat.   De az […]

Posted by
Posted in

ANGYALHIT

Hiszel az angyalokban? Pedig sokszor láthatatlanok. Nem tudni, vannak-e egyáltalán vagy csak képzelt babonák.   Hiszel az angyalokban? Egyesek megérzik jelenlétüket: fény, hang, simogatás, mintha érintenék bőrödet.   Hiszel az angyalokban? Van, aki mást is annak lát, mert jó tettével, halk szavával, mosolyával elűzi mások bánatát.   Hiszel az angyalokban? Lehet hogy köztünk is élnek […]

Posted by
Posted in

Egy elegáns nő margójára

Egy „elegáns” nő margójára   „Ha ránézünk egy elegáns nőre, azonnal a tartás, intelligencia, jellem jut eszünkbe, hiszen ezek a tulajdonságok sugároznak egy elegáns nőről. Na de mitől lesz valaki elegáns? Ki lehet-e alakítani a saját elegáns stílusunk?” Naná! Én például olyan elegáns vagyok, hogy tanítani kéne! – Mondta ki hangosan, és letette a gőzölgő […]

Posted by
Posted in

Addig…

Addig… Míg a szemeidből néha elszöknek az el nem sírt könnyek, ha mások kínja szíved tépi, mert eszed már nem bírja. Amíg hited a kétkedéssel teljes, legyen az csak pettyes, kis őszi alma, amit csókol a nyár, bár kukac falja. Míg zuhanni vágyó lelked elkapja őseid szent karja, mint paplanba gyűrt álmok kovácsai, elűzik az […]