Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Maszkoviták

Rózsa Iván: Maszkoviták Moszkovitákat követték a maszkoviták: Szabadrablásnál ők sem hagyták alább… Cseppet sem sajnállak titeket, birkák! Csak minket, hogy ugyanazt a levegőt szívják… Budakalász, 2020. szeptember 18.

Posted by
Posted in

Az Emlékezés Völgye

– Messze vagyunk még? – Már nem. Fél óra és ott vagyunk. A nap még csak most jön fel, nem lesz gond. – És a többiek? – Azt beszéltük meg, hogy ott találkozunk a barlangnál. Eddig hárman voltunk, de kellett még ellátmány, élelem és víz az útra, úgyhogy különváltunk. –Remélem, engem nem azért hoztál magaddal? […]

Posted by
Posted in

Tisztaságnak lehelete

Edit Szabó : Tisztaságnak lehelete – Tükörvers . Zöld fűszálon csillagözön, létezését megköszönöm, illata az orromig ér, az utamon tovább kísér, utcán, téren, trolibuszon, messzire visz habitusom, tisztaságnak lehelete körül vesz az életemben. . Körül vesz az életemben tisztaságnak lehelete, messzire visz habitusom, utcán, téren, trolibuszon, az utamon tovább kísér, illata az orromig ér, létezését […]

Posted by
Posted in

Majdnem odaértem

Felébredt a Nap, nyújtóztak egyet a fák is, harmatgyöngyök csillogtak a fényben. Első villamos a sínen harsányan csengetett, egy kis lépésre voltam, majdnem odaértem. Cikáztak a gondolataim milyen lesz az este, találkahelynek a hirdetőoszlopot kinéztem. Dugóba kerültem, ezt már a Hold megleste, egy kis lépésre voltam, majdnem odaértem. Vártalak téged a hegyen, kitártam a kezem, […]

Posted by
Posted in

Van nap…

Van nap, hogy magamat oly jól elfoglalom, sok apró-cseprő dolgom sorra meg is oldom. Főzés, mosogatás, azután még egy bolt, hasonlóan ahhoz, ahogy régen is volt.   Hasonló ez ugyan, de mégsem ugyanaz! Belépek az ajtón, és csak a csönd fogad. Nincs az üdvözlésed, sok vicces kérdésed, s nincs akinek adjam forró ölelésem.   Fotód […]

Posted by
Posted in

Lassan betakart a sötétség… 3/3

Képzeletem…. Nézem, rám tört éjszaka megtöri a képzeletem alkonyát Sötétben, most mi sem oldja fel… sötétben a végtelen határt. Éjszaka is mindenki tovább vívja –állandón- saját harcát, Az élet, mint sors alakítja a felettünk lévő hatalmát. Csak ücsörgök a kertem padján, bámulok bármerre, De nem látok semmit ebben a sötétben, semerre… Vaksötét, mint óriáskígyó, ölel […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A nagy terv

Rózsa Iván: A nagy terv Érkezted milliárd éve eltervezték, Utad az istenek rég elrendezték, El is foglaltad a világban a helyed; Sikeresen, másképp nem is lenne itt neved. Egyszeri és megismételhetetlen pillanat, Közös kiáltás két lényből egyszerre felszakad, Megszenvedte anya és újszülött az éjszakát; Együtt lélegeztek a múltban, együtt élik már a mát. És milyen […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Madártávlatból

Rózsa Iván: Madártávlatból Oly jó repülni itt fent! Oly letisztult itt a csend! Mily aprónak tűnnek az emberek! Itt fent nem dörögnek fegyverek… Itt nem tülkölnek autók; Itt nem tülekednek vásárlók… Itt nincs fogyasztási őrület; De jó, hogy itt fent repülhetek! Isten magához közel engedett: Közelebbről ad nekem jeleket. Úgy, hogy még itt is rejtőzködik: […]

Posted by
Posted in

Reflections – műfordítások

Szaloky Melinda 2002-ben Kovács katáng Ferenc tusrajzaihoz írott angol nyelvű verseinek magyar fordításai, az eredetiekkel egy kötetben. A NAPÚT cikke: http://www.naputonline.hu/2020/09/15/kovacs-katang-ferenc-tusrajzai-szaloky-melinda-versei/ Közvetlen elérés a kötethez: http://www.naputonline.hu/wp-content/uploads/2020/09/katngReflection.pdf

Posted by
Posted in

Nóri ajándéka

Nóri egyszerre volt még kislány és már nagylány. Kislány, amikor orra esett, és vigasztalásra szorult, de nagylány, amikor nagyon szeretett volna valamit megérteni, vagy véghezvinni. Amikor még csak négykézláb mászott, akkor is összeszedett mindent, amit csak talált: érdekes formájú kavicsot, csigát, gyanúsan kevés lábú bogarat, gyíkot és minden olyasmit, amitől édesanyja irtózott. De a jó […]