A diákkori emlékeimre utazok vissza. A kommunista rezsim idejére, amikor vették el a villanyt délután ötkor, és csak este későn adták vissza. Arra sokan belealudtak a várakozásba, a sötétben, mások megpróbáltak olyan elfoglaltságot, megoldásokat keresni, ami a sötétben is hasznos időtöltésnek minősült. Gázpalackra illeszthető égőt szereztünk be, áramfejlesztőt, gázlámpát, gyertyát ki-ki a lehetősége szerint. Mindenki […]
Az én anyámnak nincs selyemruhája, Az én anyámnak nem is állna jól. Sötét fejkendő az ékesség nála. Filléres boltba vette valahol. Az én anyámon nincsen semmi ékszer. A könny, a gyémánt mely szemén ragyog.. Az én anyám, egy oly egyszerű asszony. Soha se tudja, mi az új divat. Az éjszakákat sorra átvirrasztom. Ha szívem […]
Határkő? Békediktátum? Nagyhatalmak? Hogy jönnek a képbe ezek a fogalmak június 4-én, édesanyám születésnapján?Amint a felvezetőben kiderül, édesanyám június 4-én látta meg a napvilágot, magyar időben. Esős idő volt. A kertben nem lehetett tevékenykedni. Szokás volt felénk a gúzsos, amit télen szerveztek munkaszüneti időben. Hogy ez a nap se teljen hasztalan, újra megszervezték otthon […]
Sokan tiltakoznak a kávéfogyasztás ellen. Elhangzik szülőktől, pedagógusoktól: kávét aztán ne a gyereknek! Nem szeretnék senkit kioktatni, se érte, se ellene. Nem vagyok vegyész, sem orvos, aki a kávé összetételéről, hatásáról adhatna tanácsot, csak saját tapasztalataimat megosztanám a kedves olvasókkal. Gyerekkoromban már nagyon megtetszett a kávé illata, aromája. Kellemes érzés töltött el, amikor édesanyám főzte […]
Rózsa Iván: Levélhullás (Húsz haiku) Száraz falevél Lassan aláhull, a nyár Mindent alulmúlt… Már múlttá lettek Lombos fák, koronáik Nyarat siratják… Aranyló ősszel Levél hull, és beterít Mindent, mi nyár volt… Ezüst-nyár után Arany-ősz, levélhullás Mindent lefölöz… Zöldet követi A sárga szín, levél hull, Avar vastagszik… Évszak játéka: Zöld-sárga, zöld-sárga, majd Arany takaró… Levél fenyeget: […]
Felhangzott a dal a Teremtő lantján, S megmozdult a világ. Az addigi dermedt némaságot Erő hatotta át. A sötétből fényesség lett, Csendből szimfónia. Csillagok és bolygók szálltak Titkos útjaikra. Dicsőségben ragyogtak fel Óriás csillagrendszerek, Üstökösök csóváikban Vittek üzenetet. Kettős csillag kering messze: Egy akkordból jöttek, Egy dallamot énekelnek Kezdettől örökre. Egyik néha mást is akar, […]
A szél villanydróton játszik… (3 soros-zárttükrös, bokorrímes) Ücsörgök a fáradt napsütésben, Olyan nagy fáradtság van szívemben… Ücsörgök a fáradt napsütésben. (Anaforás, 3 soros-zárttükrös, önrímes) A szél közepesen fújdogál, a villanydróton játszik, Az erdőben: látom, fakoronák között épphogy látszik… A szél közepesen fújdogál, a villanydróton játszik. (Senrjon) Nézz rám mélyen, őszintén, Ebben a napsütésben vágyódj! Napsugár […]
Edit Szabó : Könyveimnek álma . Költészetnek nagy asszonya földöntúli boldogságban, a verseknek menyasszonya örök tavasz hatalmában. . Kötetek sorra jelennek, közel s távol a szeretet, természetnek szépségében vers az örök létezésben. . Antológiáknak sora hajlik mind a hívó szóra, költemények kinyomtatva, örökre lapon maradva. . Álomszép a könyvgyűjtemény, látom én a földkerekén, lelkem által […]
Régen és most Eddig mindig nagyon, sőt talán túlzottan is célratörően éltem. Mindig tudtam, mit tegyek, voltak előre eltervezett lépéseim, lehet, csakis olyanok voltak. S most itt vagyok tervek, célok, feladatok és társ nélkül. Nagyon rossz csak úgy élni bele a semmibe, semmivel nem tudni komolyan foglalkozni. De a legrosszabb: társ nélkül lenni, […]
Görbe vonalak betűkké alakulnak, büszkén szántják föl a papírokat. Olvasáskor gondolatok szabadulnak, feltárják a még rejtett titkokat. Egyre tornyosul a már rengeteg ötlet, tölti a lapokat minduntalan. A sok cédulákról semmi meg nem szökhet, könyvé áll össze, lesz halhatatlan. Gyönyörűségként gyarapítja a tudást, mint csatangoló folyó a tavat. A rendszerben, nincs további megalkuvás, […]