Posted by
Posted in

Aranycsillám

Kora reggel csendes pára kúszik a víz fodrára. Szél borzolja nyárfa lombját, levélének ezüst foltját.   Ringatózó sávos bója, akár ősapánk hajója. Egyik lakója, a sirály tollászkodik rajta.   Tófelület aranycsillám, villódzik a szempillám résnyi, szűk nyílásán. Lejtő lankák szelíd hajlása távol a túlparton.   Lassú karcsapással haladok mindig előre, a víz és gondolatok sűrűjében […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Eldobott szájmaszk

Rózsa Iván: Eldobott szájmaszk (Haikuk) Eldobott szájmaszk, Levetett álarc: ember Rosszabb állatnál… Szájmaszk eldobva: Kiderült, valójában Ki a gazdája… Szájmaszk úttesten; Jaj, de higiénikus! Így védekezünk? Tengerek, folyók, Utcák, terek: eldobott Maszkokkal teli… Eldobott szájmaszk: Környezetszennyeződés Ez is bizony ám! Szájmaszk a járdán… Inkább a kukába dobd! Ha már szabadulsz… Szájmaszk az utcán… Már csak […]

Posted by
Posted in

A bölcs

Hétköznapi pszichológia (senrjú) Kérlek, adj nekem A tudásodból csöppet. Én jól elteszem. * Hatvan éves kor alatt, még egyszerűen nem is lehet bölcs az ember, Ezért célszerű figyelni és lehetőleg megfogadni öregek tanácsát. Persze a korral együtt -ki milyen, olyan- sem lesz mindenki bölcs ember, Meg A tanácsok elutasításával sem kell megsérteni a tanácsadóját. Aki […]

Posted by
Posted in

A belarusz mártírok

Dübörög a Föld, megínylik az ég, Lesántul éterben öntudat rózsái nyílnak Dobogó lábak indulnak szabadságukért     Mely nép nem ismert ily fogalmat Miről apáik nem tudták, mily tőről fakad, Ezúton szomjazzák, mint füvet a harmat     Százezrek egy testben és lélekben Hisz egyként maga ősi erejében Roppan, lehull a lánc, kanóc gyullad a […]

Posted by
Posted in

Folyton-folyvást, erős indíttatásom van…

(Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes) Folyton-folyvást keservanyagok termelődnek az életembe, Folyton-folyvást belerondítanak mások az él életembe. Folyton-folyvást zabrálódnak értékeim az én életembe… (Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes) Megállás nélkül keresem eme rongy életből a kiutat, Megállás nélkül keresem ily’ élethelyzetből a kiutat. Megállás nélkül keresem azt, aki nekem jelez kiutat… (Anaforás, dupla-belső visszatérő rímes, önrímes) […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az egyetlen…

Rózsa Iván: Az egyetlen… Az egyetlen ártatlan ember tán nem is a Földön él… A mai hatalom mindent, ami jövő és érték, felél… Mit csináljunk? Kötöttük volna fel magunk a köldökzsinórra? Nem! Mentsük át testünk-lelkünk az eljövő emberibb korra! Budakalász, 2020. augusztus 20.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ez van…

Rózsa Iván: Ez van… „Idén nyáron kevesebb Adria, több Balaton!” – Röhög rajtunk a külügyminiszter egy luxusjachton… Vizet prédikál, és bort iszik ez a mai hatalom: Kettős mérce és korrupció! – ez van, angyalom… Budakalász, 2020. augusztus 19.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Könyörgöm, lőjük fel!

Rózsa Iván: Könyörgöm, lőjük fel! A gyűrűs férgek begyűrűztek a Parlamentbe; Vezérük, a főféreg ezt vidáman engedélyezte; „Nem akarunk látni migránst, egyet sem engedünk be!” – Hülyíti a népet, mi meg lőjük fel végre őt az űrbe! Budakalász, 2020. augusztus 19.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mindig a Jót?!

Rózsa Iván: Mindig a Jót?! A város főterén a hóhér vérpadot ácsol; Zenei aláfestésként mezőről jött varjú rikácsol; Élelmet remél ő is, talán egy szemgolyót?! Isten hol vagy, miért bünteted most is a Jót?! Budakalász, 2020. augusztus 19.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tél van a nyárban

Rózsa Iván: Tél van a nyárban Miért tűnik bolondnak az, ki mindig igazat szól?! Egy hazug világban tán még a pacsirta is hamisan dalol… Tél van a nyárban, és mindenfelé csak varjú rikácsol: Fényévnyire a megváltás; Isten távol, bizony nagyon távol… Budakalász, 2020. augusztus 19.