Posted by
Posted in

Falunk hatalmas békája

Falunknak a végén volt egy tó, és ebben a tóban lakott egy nagy zöld béka. Olyan nagy volt, hogy ember még nem látott hozzá hasonlót. Még a szomszéd községből is a csodájára jártak. Reggeltől estig jöttek az emberek békát nézni. A népszerűség nagyon tetszett a békának. Egész nap illegette-billegette magát, mint egy híres színész. Külön […]

Posted by
Posted in

Háborgó mélység

Gyenge a nyelvem kifejezni azt, háborgó mélység, ami megszakaszt; bár minden szavam lelkemnek tükre, s nem halvány mása, mégsem él üdve. Megdermed lelkem, kedélyem vádol, csak illúzió, hogy félve ápol. Meggyőző kellék, börtöne ajkam. Hátramaradt rom, ennyi maradtam.

Posted by
Posted in

Margaréta koszorú

Edit Szabó :. Margaréta koszorú . Kék ég alatt zeng az ének, margaréták útra kélnek, fel a felhők tetejébe, koszorút fonnak köréje. . Fehér szirmok felragyognak, egész mindenséget fognak, napfény sárga bibéjüket vidámítja a fény tükre. . Szikra csillan, fény megvillan mindegyiknek nyitva szirma, viszi messze a szépséget, világ szeme legyen éhes ! . Legyen […]

Posted by
Posted in

A nap végén…

Fény és a sötét, találkozott, összeölelkezett, Aztán a sötét orvul, fényeket durván felöklelt. Pendültek fény húrok, szóltak lélek dallamok, Mint tiszta szűz hó… olyan tiszták a szólamok. Hullhat ónos eső, vagy fehéres hó, fájhat a fej, mégis leszáll az est És a sötétség a maga feketeségével, mindent éjszínűre fest. Óh, éjszaka, ha eljössz közénk, a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Haladás

Rózsa Iván: Haladás Ki voltam? Ki vagyok? Ki leszek? Honnan jöttem, és merre megyek? Változom, de mégis ugyanaz maradok: Az utamon szüntelen a végtelenbe haladok. Budakalász, 2020. július 12.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Húsz hullám haiku

Rózsa Iván: Húsz hullám haiku Ki látja hullám? Én valószínűleg nem… Legfeljebb fentről! Hullámok hátán Delfincsapat cikázik: Hideg kiráz itt… Hullámfürdőben Várunk óránként, kolomp: Öröm-jel-adás… Szeretem e neszt; Hullámok halk moraját: Feltölt a tenger! Ős-öröm hull (r)ám; Mindig élvezem zenéd: Mesterünk, Richard… Hullámtörő gát Fékezi szilaj tenger Újabb rohamát. Együtt rezeg lét Közös hullámhosszunkon; Egy […]

Posted by
Posted in

Kitartás

Nem álom állapot ez a jelen, számára szinte viselhetetlen. Félve kell a pillanatban élni, így csak a jövőre tud gondolni.   Elnyújtott az út a megoldásig, tele van görönggyel zsúfolásig. A cél stabilan áll a távolban, lélekben tűz izzik tágas gondban.   Fontos az erő, valós kitartás, nem veszhet el egyetlen pillantás. küzdelem uralhatja a […]

Posted by
Posted in

Hétfő

A kezdetek kezdete Nélküle tán a nap se kelne fel A rutinemberek szerelme, Hogy indulhat az élet, ő a jel     Kukás, postás, politikus, Mindnek egykor kondul a harang, Mind egykor sír fel, logikus, Világégésre is ekkor jön a parancs   Mit mindenki utál, megvet Lehangolja a hétvégi pihenőt, Vasárnap este megvet A következő […]

Posted by
Posted in

A beszélő almafa

  Volt egy kisfiú Marci. Nagyon szeretett rosszalkodni. Egész nap a rosszalkodásokon törte a fejét. Szülei kétségbe is estek fiúcskájuk miatt. Nem használt a szép szó. Marci mindenen csak vigyorgott. Az egyik nap azt találta ki, hogy a kertjükben lévő fák leveleit kezdte el csépelni egy hosszú bottal. –  Kicsi fiam, Marci! – szólt rá […]

Posted by
Posted in

Kenyerecske

  Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren és az üveghegyen egy kerek erdő kelős közepén kicsinyke házacskában élt egy öregember. Reggeltől estig a háza előtt üldögélt a padon és hallgatta a közeli fákon csicsergő madarakat. Minden madár az ismerőse volt. A kicsinyke tollas állatok gyakran a vállára repültek és beszélgettek az öregemberrel. – […]