Posted by
Posted in

Mohácsnál

Mohácsnál Elült a harc a végeken, ezernyi harcosunk pihen, nem ám a sátra rejtekén, csupán a harcmező füvén, nem alszik és nem álmodik, a vére festi földjeit, töröknek kardja vágta át hazáját féltő mellkasát. De sok vitéznek vége lett, legyűrte őket napkelet, levágva fekszenek, hazát nem védenek biz ők tovább, kinyílt az ellen útja már, […]

Posted by
Posted in

Esti mélázás

Esti mélázás Bekandikált a hold az ablakon, és súgott számtalan pajzán gondolatot. Fényével ölelt millió csillagot, kacsintott nagyot és csak ragyogott. Fejemben táncoltak játékos mókusok és összekuszáltak minden gondolatot. Nagy lett a zavar s csak bámultam a holdat, közben töprengtem, a királyfim hol van? Így múlt az idő, szemem lecsukódott, szabadon engedtem minden gondolatot. Aludni […]

Posted by
Posted in

Útravaló

Bordakosárba pakolok mindent, mi számomra fontos innen. tüdőbe szívott pesti levegő, rekeszben tárolt szerető; szív alakú dobozban lüktető, változás ellen tüntető régi szerelem; (Meglellek-e majd Szegeden?) két pitvar között folyó vén Duna, vitorlás billentyűk véres otthona. Lánc(híd) köt ide, kosaramat a város zaja tölti meg. Szegycsonttal lezárva, bőrbe takarva helyezem biztonságba: kulcscsont a folyóba, emléke […]

Posted by
Posted in

Ismerős ismeretlen

Árnyékként követsz mindenhová, talán sosem állsz már innen tovább. Összetartozunk. Te vagy a látkép, a gát, ahol a Tisza medréből a szívembe átlép. Kőből faragott arcodon jégcsappá fagynak a pillanatok: élő szobra vagy önmagadnak, emléket állítasz a szívemben vívott csatának, határtalanságomnak lettél megfestett határa.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nap

Rózsa Iván: Nap (Haiku-változatok) Ős-semmi után Ősrobbanás, lét-kezdet: Napok születtek… Létet adó Nap Milliárd évekig még Ragyog; ránk meddig? Ránk meddig ragyog, Lét biztosítéka, Nap? Élet fennmarad? Milliárd évek, Napsugarak még érnek: Föld, nem kell félned! Causa sui, Nevezzük őt Istennek: Napot teremtett? Önmaga oka, Világunk okozója; Hetedik napra… Napunk, Istenünk; Földi lét teremtője: Genezis, […]

Posted by
Posted in

Nász

Nász Majd veled égem a lét ütemén lobogó tüzek ízét, kék szemed oldja az álmaimat, beleszőve reményünk, láz kalapál idebenn az agyam közepében a csókért, ellopom én, csiszolom vele újra meg újra a fényünk. Hogyha ruhád leveted, belebolydul az éj, pirul is már, vágyaimon remegő kezem égeti bőröd, alig mer érni hajadhoz, alél, lehanyatlik erőtlen […]

Posted by
Posted in

Bomlás

Mint szervezet erjedése Úgy hasít át életlüktetést Idő, ez a találmány, S szorítja torokhoz a kést   Mesterséges fogalom Amely változást szemléltet Koptatja valóság szövetét, Múltat örökké eltemet   Halott fák és kopár lombok Hozzák lassú rothadás szelét, És a sétálóutcákon Látni boldogság vágott fejét   Hanyatlásában elkorhad Vérrel átjárt életütem, Mi egykor nyitva állt […]

Posted by
Posted in

Ha olvasok…

Ha olvasok, tévét nézek s rábukkanva egy új szóra, róla téged kérdeznélek, tudós vagy kiskorod óta!   Hogy mit jelent, lám jól tudod, Annyi minden van fejedben! De ha mégsem, el nem unod A kutatást sok könyvedben.   Sok-sok könyvben, lexikonban keresed te a megoldást, s atlaszok hosszú sorában… és félreteszel minden mást   hogy […]

Posted by
Posted in

Nincsen rá szó…

Nincsen rá szó, hogy hiányzol! Elmúlni tán soha nem fog. Szívem-lelkem ma is gyászol: Örökre rabod maradok.   Nincsen rá szó, hogyan vágyom látásodra reggel-este. És éjszaka sem jön álom téged kutató szememre.   Ritka az oly pillanatom, mikor nem jutsz az eszembe, veled járok sok utamon, minden percben itt érezve kedves lényed magam mellett…

Posted by
Posted in

Messiásra várva

Messiásra várva Elültek rég a harcaink, csitultak, maroknyi népünk tán meg is marad, de már a hegyről új szelek tolulnak, arcodba fújnak új szabályokat. Pedig ha volna pár maréknyi béke, talán haladnánk még előre is, de hát megosztottságunk puszta léte a változások kőfalán vonyít. Ezért muszáj ellenfelet találnod, ha még akár a jó apád is […]