Szólni nem tudunk csak nézünk, s hallgatunk,
Mióta itt hagytál minket szomorúak vagyunk,
Te aki mindig önfeledten mosolyogtál,
Magad után nagy űrt hagytál,
Kavarognak bennük a gondolatok, s az emlékek,
Feltörnek bennünk az eltöltött napok, s évek,
Oly rossz most nekünk, mert nem láthatunk téged,
Miért kellett így lennie? hiszen előtted volt az élet,
Azt hittünk te olyan vagy kit baj soha nem érhet,
De mégis csak elmentél oly hirtelen,
Mi pedig csak állunk értetlenül idelent,
Ha felnézünk az égre angyalként látjuk vidám arcod,
Te az élettel megvívtad már a harcod,
Most már az örökké valóság álmát alszod,
Megtörve fogadjuk el, hogy bennünket itt kellett hagynod,
Nehéz felfogni, hogy az élet nélküled megy tovább,
Egy Csupa szív emberrel lett szegényebb e világ,
Most már odafentről figyelsz bennünket,
Az évek elmúltával meggyógyítod szívünket,
Angyalként figyeled az életünket,
“Szólsz” nekünk ha elrontunk valamit,
Mi pedig sosem kérdezzük ki van itt,
Érezteted velünk, hogy te vagy az,
Mi pedig könnyes mosollyal adunk neked hálát,
Most már egy Angyal vagy ki minket mindig lát,
Elfeledni téged nem fogunk soha,
Repítsen is a szél téged bárhova,
Tudjuk hogy menned kell elengedünk,
De arra kérünk maradj itt velünk
Maradj benne szívünkben
Mert csillogó gyémánt voltál életünkben.

2020. Január. 2.

Toldi Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Toldi Gábornak hívnak, 1988. Január 9-én születtem Szombathelyen (Vas megye). 2018. december…