Itt állok a peronon várom a vonatom
Talpam alatt egy üres beton,
Sokszor vártam már erre a vonatra,
Mindig ismerősök voltak rajta,
Mikor megállok e peronon,
Nem tudom milyen lesz a következő napom
Csak várok, s mélyen az emlékek tengerén vagyok,
Ezen a helyen már sokszor jártam,
Azokon a napokon mikor a vonatomat vártam,
Úgy éreztem csak én vagyok fent a vonaton,
Közben pedig tele van a vonat emberekkel,
Ők nem foglalkoznak az emlékekkel,
Miben mások ők mint én vagyok?
Semmiben sem különböznek,
Biztosan máshol emlékeznek,
Azokkal találkozom akik életem részei voltak,
De egy napon mégis a vonaton hagytak,
Leszálltak, s tovább mentek,
Nem gondoltak arra igazán mit is tettek,
Egyszer találkozunk a peronon.
Hogy mikor azt sajnos nem tudom,
Akkor ismét emlékkel tele állok ott,
Még sem lesz ugyan az mint most.

2019. December. 21.

Toldi Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Toldi Gábornak hívnak, 1988. Január 9-én születtem Szombathelyen (Vas megye). 2018. december…