Emlékszel, Ani néni?

 

Amikor te és én gyerekek voltunk,

karácsonyokra mi édesanyától

egyik ajándékként évek során át

gyönyörű babaházakat kaptunk.

 

Karácsony körül az édesanyánk

– mintha igazi építész volna –

babaházat tervezett, épített,

ebbe édesapánk is be-besegített.

 

A házakat gondosan bebútorozta.

Volt emeletes, többszobás ház is,

babaházainkba villanyt szerelt,

A csengő csengett, égett a lámpa:

 

Készletért kész volt menni az NDK-ba.

Volt, hogy csak ezért utazott oda,

és karácsonyig mindezt jól eldugta…

Ám Karácsonykor a babatűzhely

 

Fényei égtek, babarádió szólt.

Babamamák babaételt főztek.

A babák babatányérból ettek,

babacsészéből ittak babakakaót…

 

Más babák – babaszobákban ültek,

Nézték a tévét, annak örültek.

Édesanyánk – titkos bútorasztalos? –

A kis szobákba székeket, asztalt,

 

kényelmes babaágyat készített.

És babaruhák tömkelegét varrta,

velük másoknak is örömet nyújtva.

Babaruhái, akár az álom…

 

A fiúunokák a babagarázs

Ajtajában álltak. Íme a varázs

Folytatódott. És az unokáknak is:

Csengett a csengő és égett a lámpa…

 

De bemennék most abba a házba,

vagy két kis fiammal a babagarázsba!

Újra játszanék, gyerekké válva…

Igen, van a rádiónak varázsa!

 

Visszavitt hajdani verandánkra.

Oda, hol a mi fenyőink álltak,

S a vaníliás kifli illata áradt!

Hová csodát látni sok szomszéd is átjött.

 

Vajon miért kezdek most sírni?

Örülni kell az életnek, örülni

mindennek, a mának. És hálát

adni az édesanyánknak,

 

Hogy emlékeinkben íme újra

szól az a csengő és ég az a lámpa!

Újra beülünk a babakonyhába

Babaebédre, babauzsonnára…

(Egy rádióműsor hallgatása közben jutott mindez eszembe)

 

 

 

 

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…