Küzdés végén a lélek pihenni vágyik,
elszunnyad a hajszolt test, lazulni látszik.
Álomba ringatja a kimerült óhaj,
a képzeletben különös dallam szólal.
Ismerős a kotta, remek a szonáta,
csendben áramlik szerteszét a homályban.
Kiegyensúlyozza a lágy erőnlétet,
érzéssel szárnyaltatja a meghittséget.
Parányi rezdülés töri meg a mámort,
arcára lejt leheletet, mint csillámport.
Valódisága titokzatosan éled,
bűbájos mosolyával derűsen ébreszt.