Sült malachús illat kóborol a téren,

a forralt bor gőze kíséri serényen.

A zenekar a húrokat koronázza,

táncra mozdul már valamennyi topánka.

 

Felszabadult lelkek felejtik az évet,

táplálnak jövőbe csillogó fényeket.

Szívek egyre közelebb érnek egymáshoz,

a boldogság körbe – körbejár, fickándoz.

 

Homoktölcsérből az utolsók peregnek,

a mutatók már randevúra szemeznek.

Pukkan a pezsgő, zenél a jókívánság,

égig száll a tűzijátékos gazdagság.

 

Nem ismertük mást, de a szokás megszakadt,

képzelet lapozta ezen oldalakat.

Csak ülünk a szobában, elszeparálva,

nehogy vírus telepedjen az irhánkra.

 

Kényszeredetten nézünk a vacsoránkra,

némán gondolunk változható világra.

Szerencsére még közénk ült a reménység,

visszatér hozzátok- súgja- az egészség.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…