Sült malachús illat kóborol a téren,
a forralt bor gőze kíséri serényen.
A zenekar a húrokat koronázza,
táncra mozdul már valamennyi topánka.
Felszabadult lelkek felejtik az évet,
táplálnak jövőbe csillogó fényeket.
Szívek egyre közelebb érnek egymáshoz,
a boldogság körbe – körbejár, fickándoz.
Homoktölcsérből az utolsók peregnek,
a mutatók már randevúra szemeznek.
Pukkan a pezsgő, zenél a jókívánság,
égig száll a tűzijátékos gazdagság.
Nem ismertük mást, de a szokás megszakadt,
képzelet lapozta ezen oldalakat.
Csak ülünk a szobában, elszeparálva,
nehogy vírus telepedjen az irhánkra.
Kényszeredetten nézünk a vacsoránkra,
némán gondolunk változható világra.
Szerencsére még közénk ült a reménység,
visszatér hozzátok- súgja- az egészség.