Hanyatló messzeség

Elkopnak
a felhők az ón-tengeren,
és kopik
végessé a vad végtelen;
elkopnak
a távolban zengő bércek,
és kopnak
a vicsorgó szikla-élek;
elkopik
a szobron ülő büszkeség,
és kopnak
az elvek (így is van elég);
elkopnak
a fejekbe vert évszámok,
és kopnak
a gránitba mart írások;
elkopik
remegő ajkakon a szó,
így kopnak
a bűnök, a rossz és a jó.

Elkopnak
a felhők az ón-tengeren,
és kopik
a szem, mellyel azt figyelem;
elkopnak
könnyeim, édes Istenem,
és kopik
bánatom, csak közöny terem;
elkopnak
a csókommal fűtött esték
és kopnak
átkaim, mint a rossz festék,
elkopik
tollam, vele a tehetség,
és kopik
szavamból a hitelesség;
elkopnak
arcomon a telt vonások,
így kopnak
napjaim; jönnek majd mások.

Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év,…