Elmélyülten állok a fa előtt,
már nem olyan vagyok mint azelőtt.
Csak nézem a fatörzsét,
Egyre mélyebben,
Szinte már zajt sem hallok, szemem sem rebben.
Belenézek a fa belsejébe,
Valami van ott minek vissza tükröz fénye.
Olyan mint egy embernek lénye.
Fát átölelve Boldogan mosolygok,
Elengedem a fát s csak bolyongok.
Nem tudom merre vezet az utam,
De megtalálom szépen lassan,
Mert te itt vagy velem mindig,
Ki nyitod szívem, lelkem.
Mindig fogod a kezem.
Lassan beköszönt az este,
Égen a holdat szemem felfedezte.

2019. Július. 21.

Toldi Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Toldi Gábornak hívnak, 1988. Január 9-én születtem Szombathelyen (Vas megye). 2018. december…