Sétálok s közben nézem az embereket,
el megyek mellettük gyógyítom lelküket.
Sok embert látok komor tekintettel,
Magukban küzdenek az élettel.
Szemközt nézek egy emberrel,
Mosolyra bírom szívemmel.
Kicsit rám mosolyog,
A túl oldalon egy ember morog.
Rá szegezem tekintetem,
Ő pedig félve vissza mosolyog nekem.
Felemelem kezem s integetek neki,
Magába néz, biztosan a szavakat keres.
Haladok tovább a nyüzsgő városban,
Pont olyan, ahogy azt képzeltem álmomban.
Padon ülve nézem az embereket,
Vannak akikben látok szeretetet.
S vannak kiben nem látni mást,
Csupán ideges tekintetet, sok gyűlöletet.
De nem csupán az ő hibája,
Hiszen mindenkinek meg van hogy miért jött e világra.
Őt sem kell el ítélni, biztosan nem így akart élni,
De volt valami mely kiváltotta belőle s elkezdett félni .
Meg kell tanulni velük is együtt élni.

2019. Július 22.

Toldi Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Toldi Gábornak hívnak, 1988. Január 9-én születtem Szombathelyen (Vas megye). 2018. december…