Elmélyülve nézem a kék eget,
Látok a távolban két kezet-
ő az ki az utamon engem vezet,
A távolból lépteket hallok,
Azt hittem csak egyedül vagyok
Most már nem vagyok egyedül ,
mert lelkem az mely velem örül-
Érzem ezt mert én is boldog vagyok,
amerre járok arcokra mosolyt csalok.
Nézem a sok embert nap mint nap,
Látom valaki éppen sírva fakad,
Tekintetem mélyen megakad
S látok valamit szemében mely meg ragad
Néz rám mint aki már ismer engem ,
Ettől meg riad lelkem s testem,
Mélyen legbelül a szavakat keresem,
S csak nézek magam elé merengve,
Szólít a belső hangom engem keresve.
Magamra találtam szép lassan,
S hűvös tiszta vízben arcomat mostam,
kitisztult előttem e homályos világ,
Most már szívem s lelkem tisztán lát.
Lassan becsukom a szemem,
Érzem sokan fogják kezem,
S érzem ahogy felhúznak a mélyből
Észreveszem hogy valaki néz le rám az égből,
Valami van bennem ami különleges,
Ezt csak az tudja aki engem keres,
hogy, telnek a napok és évek ,
észreveszem hogy bennem van a lélek,
Szeretet s boldogság van ott ahová lépek,
Összekulcsolom a kezem erősen,
Sokan kísérek figyelemmel léptem
Elmerengve rájuk gondolok,
Érzem az energiát amit kapok,
Szemem előtt csak ők vannak
Akik ha rájuk gondolok energiát adnak.
S látom milyen boldogan mosolyognak,
Ez ad nekem sok bizalmat s erőt,
Soha ne enged hogy bántsák őt.

2019. Június 30.

Toldi Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Toldi Gábornak hívnak, 1988. Január 9-én születtem Szombathelyen (Vas megye). 2018. december…