Ahogy kilépek az ismeretlenben,
Furcsa érzés van szívemben.
Magam sem tudom mi ez az érzés,
Hiszen még sosem éreztem ,
Boldog vagyok hogy élek s lélegzem.
Magam sem tudom hogy mit érzek,
De belül örülök s nem vérzek.
Ez a hely csodálatos,
Lelkembe mélyen beletapos,
Mit érzek, s látok varázslatos.
Arcomon érzem a napsugarát,
Ahogy sétálok e csodás helyen,
Érzem valami történik velem.
Ki nyílik szívem a helynek,
Kik megbántottak elnézést kérnek.
Úgy érzem ez egy másik élet,
Azt kívánom ne érjen véget.
Körülöttem azok akiket szeretek,
Köszönöm mit értem tetettek.
Vigyázva lépek előre,
Nehogy valaki szívem eltörje.
Nem tudom hogy jöttem ide,
Iszom egy kis vizet, kellemes az íze.
Megyek tovább ragyogó szívvel,
Találkozom még sok féle ízzel.
Megállok az ismeretlen közepén,
Sokan vannak itt nem csak én.
Örülnek annak hogy itt vagyok,
Körbenézek , mosolyogva,
Vissza mosolyognak rám, kézen fogva.
S ahogy körbenézek, kigyúlnak a fények,
Hirtelen tűnt el mindenki én égek.
A vágytól mely bennem van mit érzek,
Ha idő s lehetőségem lesz vissza térek.
Most már látom az ajtót melyen be jöttem,
Kinyitom s belépek,hogy becsukjam mögöttem.

2019. Július 15.

Toldi Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Toldi Gábornak hívnak, 1988. Január 9-én születtem Szombathelyen (Vas megye). 2018. december…