Vitos Irén
Keserű
Kínlódva vedli kétségeit
a hit, keserű így a méz,
a szívben csak enyész,
s lassan szem elől vesz
a homokszemnyi boldogság
a sivatag port kavart viharán.
A félbehagyott remény
története elcsendesedett
a dűnetengeren, s valahol
ott rejlik a védtelen,
törékeny kincs.
Együtt megtalálhatnánk,
de a közönnyel telt lélek
a reménynek buboréknyi helyet
se hagyva, színültig tölti
öntelt méregpoharát.
Borral viszonzom, akkor is,
ha megittam már.
Szeretettel Gratulálok újfent, mert mindig megérint, megragad ez a nagyszerű versed is, Fantasztikus a sajátos képi- és kifejezés világod! Örömmel olvastam!