A világban szeretnék nyomot hagyni. Nem a kivagyi magamutogatás ami inspirál, csak szívem ritmusát akarom költeménnyé gyúrni, dalra fakadni és ez a dal táncoljon, ha kell sírjon, nevessen, tévelyegjen vagy találjon új utat, mi fürkész a szép és jó után. Ha lehet, elhagyni a rosszat, a raplis hisztériát, az ostoba gőgöt, az iszap hideg lelket, […]
Különösebb indok nélkül, csak úgy…, szeretek körbenézni egy-egy nagytakarítás után aprócska tetőnk alatt. Persze, nem egy nagy durranás, de minden polc, sarok és virág azt jelzi, gondos kezek ápolják, tartják a rendet, ismerik a regulát. Itt olyan család él, aki élvezheti a másik mosolyát, de tűri, ha netán mindkét lába bal a másiknak, s kedélye […]
Én nem mondhatom, a kutya se vár rám, mert hűséges négylábú állatkám ezt megteszi. Csodával határos az az ösztön, mellyel gazdáját meglepi, jövök rögtön! Pedig messze még a kapu, hogy átlépjem, a kulcsot a zárba illesszem. Sugallat, intuíció, mit kis teste megérez és jelzi, gazdaasszonya haza érkezik. Minden porcikája beleremeg, mert nem hiába várta jöttömet. […]
Fergeteg havának küszöbén állunk, és az öreg platán még nem dobta le rezes leveleit. Szokatlan viselkedés, ismerve a természet rendjét. Télhez illene a hideg, vacogtató, jég és fehér világ. Ropogó. Felborult a fegyelem, tradíció? A téllel nem jár már hó?! A felhők sötétek, támadásra készek, a ritkás ligetre paplanként terülnek. Súlyos terhükkel ráülnek a fák […]
Természetem spontán. Ha szeretek, azt nem rejtem véka alá. Manapság, szimpátiám kimutatására, nem kevés az akadály, mert tilos a karolás, ölelés és nyakba-borulás. Két méter az ajánlott távolság ismerős, barát, mindenféle entitás között. Megszokni nem óhajtom, távol áll tőlem, de alkalmazkodom. Bánatosan konstatálom, muszáj, a galád koronás acsarkodásának okán. Fanyar várakozással készülök a szeretet ünnepre. […]
A hólepte Balaton parton. Kocogva rovom a métereket a parti sétányon Köröttem csend honol Egy-egy kabátjába zárkózott Napi mozgásigényét lerovó Füredi fiatal, vagy nyugdíjas Téved utamba Életjelt mutatva Az idei télnek az a furcsasága Hogy míg valami után várakozunk Lakás, kocsi, jövedelmező állás A lelkekbe ma a félelem rejtőzködik Tavaly a tavaszi várakozásban Reménykedtünk a […]
Hideg van, röpködnek a mínuszok, Már süt a nap, mindent szépnek látok. Egy csapásra még nincs vége a télnek, Napsugarak boldogságról regélnek. Hosszú alagútnak értem végére, Kimegyek a napsütésbe, a fényre. Teleszívom magam friss levegővel, És feltöltődők új életerővel. Hiába van mínusz hat fok Celsius, Nap melegen süt, rám mosolyog Zeusz. Ez az, erre vártam, […]
Vörös színben pompázva égnek a függönyök, a pokolból csapnak fel a lángok. Néma sikolyokra nyílnak szét a bútorok, majd röpke pillanat az egész és a tűz átterjed mindenre ami a szobában van. Lángol a szőnyeg, hullámokat varázsol a levegőbe, halál, kín, s szenvedés ég porrá minden másodpercben. Üvöltenek a székek, visít a szoba közepén lévő […]
Minden mi valaha volt, semmivé válik, és én érzem. Érzem a világ súlyát ránehezedni a vállaimra, oly kínzó fájdalmat okozva mi le nem írható, szabad ember számára nem érzékelhető, és mégis érzem…mert nem vagyok szabad. Gondolataim, s lelkem segítségért kiáltanak mindhiába, és ezzel én egyre kevesebb vagyok a többi ember számára. Nem mindig volt így. […]
