Fergeteg havának küszöbén állunk,
és az öreg platán még nem
dobta le rezes leveleit.
Szokatlan viselkedés,
ismerve a természet rendjét.
Télhez illene a hideg, vacogtató,
jég és fehér világ. Ropogó.
Felborult a fegyelem, tradíció?
A téllel nem jár már hó?!
A felhők sötétek,
támadásra készek,
a ritkás ligetre paplanként terülnek.
Súlyos terhükkel ráülnek
a fák tar ágaira, ahol a szél keres
alkalmi menedéket.
Borongós a nyugalom és a csend,
a sétálók kart karba öltve
lépkednek, köszönnek
a szembe jövőknek,
szót váltanak, továbbmennek.
Az év utolsó napja, december harmincegy.