Fergeteg havának küszöbén állunk,

és az öreg platán még nem

dobta le rezes leveleit.

Szokatlan viselkedés,

ismerve a természet rendjét.

Télhez illene a hideg, vacogtató,

jég és fehér világ. Ropogó.

Felborult a fegyelem, tradíció?

A téllel nem jár már hó?!

A felhők sötétek,

támadásra készek,

a ritkás ligetre paplanként terülnek.

Súlyos terhükkel ráülnek

a fák tar ágaira, ahol a szél keres

alkalmi menedéket.

Borongós a nyugalom és a csend,

a sétálók kart karba öltve

lépkednek, köszönnek

a szembe jövőknek,

szót váltanak, továbbmennek.

Az év utolsó napja, december harmincegy.

 

Bajzikné Panni az Irodalmi Rádió szerzője. Minden vers természetem kivetülése, önmagam, lelkem, melyeket BAJZIKNÉ PANNI néven publikálok! Költeményeim…