Egy pókot látott,
Mely éppen irányt váltott,
Ki szúrta őt a röntgen szemeivel,
De tétovázott, hogy kapja el,
Csak nézte a levegőből,
Jobbnak látta ha most nem öl,
Csupán csak ott van és nézi,
Ezt a pók is érzi,
Hirtelen megállt nem mozdult,
Szinte megdermedt teste,
A madár őt kereste,
Azt hitte szem elöl tévesztette,
Csapkodta a szárnyait felette,
De a pók meg sem rezzent,
Látta a sötét felhőket,
Mely okozta a szellőket,
Nem tudta, hogy a madár nem éhes,
Az aggodalma bizony téves,
Csapkodott a madár még párat,
Itt az idő tovább nem várhat,
Hallott valami mely ott volt közel,
Mint a rakéta úgy szállt fel,
A pók napja nem most jött el,
Szőheti hálóját ott hol a fű zöldell.

2020. Március 21.

Toldi Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Toldi Gábornak hívnak, 1988. Január 9-én születtem Szombathelyen (Vas megye). 2018. december…