Kezem között ég a bánat,
könnyes szemmel szaggatom a
hamuban sült pogácsákat.
Szívem szakad – Mikor látlak?

Húz a bánat, húz a bánat
– Maradnék tán rabszolgának?
Hamis beszéd hangja fáraszt
Jézusunkkal prófétálnak

Pénzváltókkal paroláznak
Plakátokról kiabálnak
Az ép észnek, fittyet hánynak
Soros-bérencnek kiálltnak

Szebb jövőnket adják most el
Igaztalan, hamis vádak
Szolga népnek, haza nem kell
Migráns leszel! – odavágnak

Édesanyám, én elmegyek
Bús szívemmel Isten vezet
Áldásodat add hát, kérem
Hogy az Isten megsegítsen

Bűnben izzik a feszület
Hogy az Isten rogyassza meg,
Mindet, aki meggyújtotta
És aki a tüzet fújja

Üszök rágja, csontja törjön,
Átok fogja, zárja börtön
Szent Léleknek igazsága
Szebb jövővel szökjön szárba

Add pogácsám tarisznyámba
Mennem kell a nagyvilágba
Ha ragyognék, ne higgy annak
Hamis a fény, amit adnak

Magyar szívvel, idegenbe
Világpolgár leszek benne
Mire magyar, aki senki?
Büszkén, mellett kell döngetni

Hangos szóval magyarkodni
Magyarosan, acsarkodni
Minden nemzetet utálni
Egymás torkát is elvágni

Tengeren túl, árva lelkem
Csak segítsen meg az Isten
Köd előttem, köd mögöttem
Letagadom honnan jöttem

Bánatosan tarisznyáztam
Szebb jövőért kiabáltam
A szívemet beletettem
Pogácsádat úgy sütöttem

Reményt vesztve imádkoztam
És zokogva csomagoltam
De az Istent arra kértem
Hazám újra hozzá térjen

Megjelent: 2018 Kézen-fogva antológia 86.o.

http://mek.oszk.hu/18700/18770/18770.pdf