Valami ritmusosan kotyogott. A suhanó észak-olasz tájban pihenő tehenek nem hallották, vagy csak nem foglalkoztak vele. Álljunk meg, de inkább ne itt, majd a sztrádapihenőnél, de hol lesz az, messze van még. A következő parkolóban aztán felfedeztük a szöget a kisbusz kerekében. Letértünk a legközelebbi településre, megálltunk az első szervíznél és odamentünk az első overallos szakihoz. Giuseppe – aki bemutatkozással nyitott – széles mosollyal hallgatta mondandónkat, aminek lényege az volt, hogy mutatóujjunkkal határozottan jeleztük, hogy hol a probléma. A szöget meglátva „Ecco!” felkiáltással megalkotta a diagnózist, majd aggódó tekintetünket látva egy „No problemo”-val megnyugtatott minket és nekilátott. Amikor karóránkra mutogatva próbáltuk megtudakolni a javítás várható idejét, egy „uno momento”-val adta tudomásunkra, hogy egy gyorsszervizbe sikerült betérnünk.

Egy óra múlva, amikor a sztráda leállósávjában felszereltük a mankókereket a durrdefektet kapott javított kerék helyére, nehezen hittük el, hogy ez megtörténhet. Mi még akkor is Giuseppének hittünk, aki nem sokkal azelőtt, a szerelés végeztével meghatottan szemlélve művét csak annyit mondott: „Perfetto”.

Magyar Dániel az Irodalmi Rádió szerzője. Szombathelyen születtem 1978-ban, a kötődésem a városhoz változatlan, munkám jelenleg viszont Budapestre…