Gombóc van a torkomban,
Fájdalom a szívemben,
Ismét te jutottál eszembe,
Könnyek szöktek szemben,
Folyton mosolygós arcod van előttem,
Mintha ott lettél volna mögöttem,
Éreztelek a lágy szellőben,
Jelen voltál a levegőben,
Csak álltam lehajtott fejjel,
Nem tudok megbarátkozni a hellyel,
Nem akartam, hogy ilyen korán menj el,
De én nem tehetek semmit,
Próbálom hiányod elfogadni,
Hogy neked e földet itt kellett hagyni,
Nem fogom letagadni,
E pillanatban üres minden,
Fáj nagyon itt bent,
Azt gondoltam jobb már,
De lelkem még mindig vár,
Szinte mindenem fáj,
Könnyekben úszik szemem,
Mert hiányzol nekem,
A lelkem is oly szomorú,
Nem kellene, hogy szomorú legyek,
Most így kell, hogy tegyek,
Megélem a pillanatot,
Megőrzöm azt a napot,
Mikor megismertelek,
Félénken de mosolyogva öleltelek.

2020. Június. 19.

Toldi Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Toldi Gábornak hívnak, 1988. Január 9-én születtem Szombathelyen (Vas megye). 2018. december…