Odalépek hozzád,
Próbállak megérinteni,
De valami nem engedi,
Látom fáradt arcodat,
hallom nyugtató hangodat,
Végre megérintem kezed,
Úgy szorítod el sem engeded,
Szinte érzem a vért ahogy pezseg,
Kezem már bizsereg,
Sosem éreztem ezt az érzést,
Mindig átélem azt a nézést,
Ahogy szemedben ott van a tűz,
Mely tőled soha el nem űz,
Tehetsz bármit nem számít,
Hogy mi lesz majd elválik,
Sosem engedsz el,
Tele vagy szívvel, lélekkel,
Érintésed feltölt élettel,
Hozzád érek mintha, egyek lennénk,
Egymást régóta ismernénk,
Találkoztunk már valahol,
Ez lehetett egy álom,
Vagy határon mely nem álom és nem valóság,
Inkább úgy hívják boldogság.

2020. Július. 7.

Toldi Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Toldi Gábornak hívnak, 1988. Január 9-én születtem Szombathelyen (Vas megye). 2018. december…