Az álmok útján vagyok
Sétálok nem rohanok
Szembejönnek velem
Emberek mosolyognak rám
Visszamosolygok,
Hallok hangos nevetést,
Ő az kit sosem feledek,
Álmok útján találkozom vele
Ugyan olyan a keze,
Semmit sem változott ereje,
Ahogy rám néz s mosolyog
Szinte csak úgy ragyog
Újra találkoztunk az álmok útján
Együtt indultunk tovább
Hangosan kacagva egymással,
Melyet csak az álmaink hallottak,
S azok akik Itt voltak az úton,
Az álomút sosem ér véget,
Itt van mindig amint lehunyom szemem
Rajta kívül sokan itt vannak velem
Kísérnek, vagy elmennek mellettem
Szemembe nézve súgnak nekem
Figyelnek rám álmomban
Akkor látnak a legjobban
Mert ott vagyok én is álmokban
Kinyitják nekem az álmok ajtaját
Hogy hallhassam vidám kacagását
Lássam ragyogó szemeit
Érintsem gyengéd kezeit
S letöröljem álom könnyeit
Benne megtaláltam az emberit
Mindig érzem kezeit
Ahogy nyújtja nekem,
Én pedig nem engedem
Mert ő felemel engem.

2020. Szeptember. 10.

Toldi Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Toldi Gábornak hívnak, 1988. Január 9-én születtem Szombathelyen (Vas megye). 2018. december…