Elforduló

Magam vagyok e féltekén,
bordámból a másik felén
te vagy már mindörökre.
Ádáz harcunkba képzelem,
hogy egyszer itt leszel velem,
végleg hozzám kötözve.

Együtt száguldunk űrön át,
nagy tükreinknek foncsorát
kaparjuk rendületlen.
Átlátunk rajta és hamis
világunk titkaira is
rádöbbenünk mi ketten.

Oldozzuk egymás bűneit,
mint akiket rossz útra vitt
maréknyi büszkesége.
Öledben végre megfogan
csillag tekintetű fiam,
s őrizzük álmát félve.

De te amott a földtekém
elforduló másik felén
konok magányba fagyva,
nem hallod meg az énekem
és nem is válaszolsz nekem,
fejed már félrecsapva.

Baranyi Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Honlap: https://baranyi-imre.eoldal.hu/